Tehát, ami most kezdődött, nem küldetés. Nem fogok a küszködésről beszélni, sem arról, milyen rohadt (*&%="!!!) drága minden élelmiszer és alapanyag, amit mostantól napi szinten szükséges beszereznem. Eddig sem voltam híve a foggal-körömmel (egészség)tudatos táplálkozásnak. Ettem, mert enni kell. Ettem sok szemetet is, mint olyan sokan mások. Nekem korábban nem jött be a vegetarianizmus sem, majdnem megölt, egyéb táplálkozási zavarról nem is beszélve :-P Ezerszer bebizonyosodott, hogy néha a tejbegríz a legegészségesebb, máskor a McD (mérhetetlen lázas állapotokat képes rendezni), illetve... részemről a sok úszás. Nem hagyom abba. Persze, kellett valamennyit változtatni a vásárlási szokásokon, azaz nem elég beugrani a legközelebbi lidlibe, útba kell rendszeresen ejteni a drogériákat. Hiperekbe utálok járni, mert inkább a fák között, mint sorok között töltök el órákat. Ma, Magyarországon pedig az a helyzet, hogy a legtöbb, Bene által is ehető élelmiszer (és főként alapanyagokról beszélek) szinte kizárólagosan a drogériákban fellelhető. Biorészlegen. Én :-)
Benedek tojásfehérje-és tejallergiája sajnos nem egyszerűen
a tejtermékeket zárja ki a táplálkozásából. A tej mindhárom alkotóelemére
durván allergiás, így azon túl, hogy természetesen nem ihat sem tehén-sem
kecske- és egyéb tejet, nem ehet sajtot, joghurtot, vajat… körültekintően kell
bánni olyasmivel , mint a tejfehérje (KAZEIN!), amit például a marhahús is
tartalmaz. Mindennek el kell olvasni a címkéjét, mert 'nyomokban' tartalmazhat tejport, tojást - és az igazság az, hogy tartalmaz is. Minden. Hatalmas türelmet és önuralmat igényel mindez, főleg Benétől. De ő, mint oly sok másban, eddig ebben is nagyon remek. Tudja, hogy ehet csokis (mű)banánt, de csak azt, amit a lidliben vettünk. (Többiben van tejpor.) Vasat szed, és tudom, hogy ehhez azért nagyban hozzájárul a placebo-hatás is, a gyerek máris jobban van. A karikák eltűntek a szemei alól. Én még anélkül nem is láttam őt... Ezt ma, most, a következő hónapokban rendkívül szigorral kell komolyan vennünk, hisz nálam vannak a leletei. A tej mindhárom alkotóelemére a felső határérték 3-4x ugrott ki, ez bőven túlmutat a 'kicsit allergiás', vagy 'kerülni érdemes' kategórián. A dokija szerint a gyerek jóval betegebb, mint a hozzá hasonlók, súlyosabb, mint aminek látszik. De túllesz rajta.
A hetet sok rohangálással és papírok között fetrengve töltöttem, ha már az időbeosztásomat emlegettem a bejegyzés elején:-D Bene rengeteg gyógyszert kap, hogy az eddigi állapotokat helyreállítsák, és kimásszon az asztma brutális gödréből. Ennek vannak papírvonzatai. El kellett intéznem, hogy Bene kaphasson speciális diétás kaját a suliban, ehhez viszont több kérvényt és nyomtatványt kellett benyújtanom, mintha űrhajós-kiképzésre küldtem volna a NASA-hoz. Számos segítséget kaptam viszont ismerősöktől, vagy épp ismeretlenektől, és persze Trikszitől. Ha valaki, ő otthonosan mozog a témában. Egyelőre főztem külön mindent Benedeknek. Nyilván egyértelmű, hogy itt nemcsak a meleg ebédről beszélünk, hanem egész napos étkezéseket kellett megoldanom, beleértve a junk-ot is. Egyelőre nagy kedvenccé vált a vaníliás szójapuding, a puffasztott rizs eddig is nagyon bejött, és remekül helyettesíthető a túrórudi esztigesztivel :-)
Szerdán már szédelegtem, de betudtam az előző napi úszásnak. Vagy a kimerültségnek és lemerültségnek. Akkor aztán kaptam egy telefont az oviból, hogy Janka, aki napok óta panaszkodott, belázasodott. Thank God. Indultak a szokásos körök. Annak ellenére, hogy mindenki felsőlégúti nyavalyatörésektől szenved, nála mindig más az első gondolat. Köhécselt, úgyhogy nyugodt voltam, torok lesz. Ettől függetlenül másnap pisit laborba, cataflam csepp pedig teszi a dolgát, akkor még két lábon. Engem a hideg ráz, és a torkom is fáj addigra. Délután újabb kör Bp-en, háziorvoshoz, mert közben kiderül, rossz a labor, mégis a szokásos húgyúti fertőzés. Nem is mérlegelés kérdése, a láza 39 körül, félrebeszél, és tényleg nem tud lábra állni. Én vacakul, de kicipelem ölben a gyereket a kocsiba, megyünk. Doktornéni szinte mulat azon, hogy én ugyanolyan remek állapotban vagyok, mint a gyerek... de ez már csak ilyen. Kap antibiotikumot. Estére már semmi baja. Ez ilyen, tudjátok, hogy ez mindig ilyen. A lázra kell figyelnem, egyébként szedi a gyógyszereket és küzd a szervezete.
Éjszaka már egész döbbenetes állapotba kerülök, megy fel az én lázam is, köhögök és dugul az orrom.
Azóta eltelt két nap, Janka láztalan és ránézésre az égvilágon semmi baja. Benedek együttműködik és segít nekem. Sokkal jobban néz ki. Papírforma szerint nagyon küzdött eddig is. Aztán olykor sokan vagyunk. Szeretem, amikor együtt van négy gyerek. Összeugranak, összeölelkeznek, nevetnek, sikítoznak, kiabálnak, olykor sírnak. De működnek, és addig sem azzal foglalkoznak, hogy bármi más bajuk lenne, mint az aktuális vitatémák. Király Viktor vagy Majka... (?!)
Én? Én megvagyok. Igazán jól. Bár az életben nem éreztem még ennyire kegyetlen torokfájást, strepsils is gondot okozott eleinte, mert nyelni sem tudtam. Wick, forró tea, orrspray, forró kv. És azok, akik beugranak a forró kávé mellé. Attól jobban leszek. Vagy a gyors ölelésektől. Hallottam, valaki azt mondta rólam, 'hihetetlen, amit ez a lány a két gyerekkel művel'. Pedig hát... najó, tudjátok :-) A leginkább mégis az tart életben, aminek és akinek semmi köze nincs ahhoz, hogy telnek a mindennapok. Akinek semmi köze ahhoz, mi köti le az időmet. Hisz ezek a dolgok megtörténnek, kitöltik a napokat, ahogy a poszt elején írtam. De az élet. Az közben nem megy el mellettem. Az pedig fontos. Mi más tartana két lábon? Annyira szeretem!
