Tegnap voltunk kontroll uh-n. Mindenféle előzetes várakozás nélkül. Nem reménykedés a jellemző, számomra a készülődést mára csupán egy kis éjszakai nem-alvás, illetve az ezzel járó forgolódás jelzi. A klinikára belépve sincs már görcs sehol. Sem testben, sem lélekben. Ez a kiborító. Az, hogy tudomásul vesszük, erre kell mennünk, bárhogyan is alakul az utazás... Nem volt semmi sem az eddigiektől eltérő. Bejelentkezés a recepciónál; néni ugyanaz, lelkesedés ugyanúgy nulla, avon katalógus - szokásos. Mdr is a szokásos, pillantás a legutóbbi helyzetre, mehetünk fel az uh-ra. Nem vártunk sokat, viszont odabent sokáig voltunk. Nagyon. Röhögnöm kell azon, hogy már felismerem Jankaszáva veséit a képeken, láttam én is, amit doktornéni elmagyarázott utólag. (Ilyenkor nagyon-nagyon tud hiányozni a magzati uh, ami akkor volt - távoli...) Beszélgettünk. Jankut dicsértük, aki a szokásos módon tűrte, hogy ide-oda forgattuk. Mosolygott a valószerűtlenül hatalmas kék szemeivel.
A bal, műtött oldala nagyszerűen fest: a reflux eltűnt, a maradék veseüregben nem látható tágulat, a maradék húgyvezeték sem kanyarog már, az sem tág. Működünk szépen. Tudom én, Kdr egy zseni. A jobb oldal nem változott. Van kanyargós ureter, tágulat mindenhol, a hólyagsérv sem tűnt el. Nem vártunk mást. Nem készültünk csodára. Jankaszáva létezése maga a csoda. Örülök, hogy a bal oldal, ami annyira kétségbeejtő volt, most rendeződni látszik. Az, hogy jobb oldalon mi lesz, nos, még erősen jövőfüggő. Pontosan 4 hónap. Kissé hosszasnak tűnő várakozás (Mdr részéről tűnődés és gondolkozás) után kaptunk 4 hónapot. Egészen pontosan "akkora nagy disznóságok nincsenek" kíséretében. Két hónap múlva az ab-t is abbahagyhatjuk, hála. Bementünk a szokásos folyosóra, benéztem az osztályra. Zsuzsi, a főnővér volt az első, akivel a tekintetem találkozott. Kijött a folyosóra Jankához. Jó volt benézni. Jó volt ott lenni. Jó volt, hogy adhattam két puszit, és emlékezetemben él a tekintet. Örülök, hogy már én is tudok ilyesmit adni. Tanulnom kellett.
Benedek nagyszerű napot zárhatott, a hugom és a szüleim voltak vele. Imádja ám ezeket a napokat, én is.
