Kívánságműsor

Küldöm mindenkinek, aki szereti, csak hogy egy kicsit se legyek sablonos... ha fiú lennék, szerelmes lennék Sheryl Crow-ba:-)))

http://www.youtube.com/watch?v=b3hh0wNpqqY&feature=channel

Dibde felkelt, sírva. Apa kell neki. Jók vagyunk. Jankaszávának csak anya kell, Dibdének jelenleg csak apa... Én ezt felhangosítom akkor.

Kedves Férjem_privát!

Mindenkinek, aki olvas; valóban Istvánnak szánom a sorokat, így bocs, ha olykor túl melodramatikus (egyáltalán, meg sem próbálom sajnáltatni magamat), túlságosan tele van 'inside joke'-kal... de most kedvesférjem ténylegesen nem éli meg velünk mindezt. Mellesleg merengtem sokat a megszólításon, ez létezik. Ő, így, a címlistámban:-)

A nőcinövendék épp felkelt, mire leültem vasalás után. Ja, nem meglepő, gondolom, hogy Benedekünk 10 perce aludt el. Jelenleg, hogy fogalmad legyen arról, milyen naccerűen festek; Janku egy répás-sütőtökös böffel kezdte a vigyorgás mellé, így még hányásszagom is van. Vagyis anyaszag, na.

Ma kiautóztunk Vecsésre (igen, vásárolni:-D), büdöskölök egyemmeg azt hitte, hogy érted megyünk Ferihegyre. Egyébként számolgatja a kezén, mennyit kell még aludni apához/-ig. Ha felébred, közlöm vele, hogy még 6-ot. Mi ez a már-eltelt-asszem-17hez képest?! Eddig már ennyi alkalommal kellett mantráznom, ne visítsák fel egymást. A napi 2-3 perc telefonok jók, de ne hari, hogy közben megy az édesdrágagyermekem...hányszor mondtam*@&#]rrrrr...és még egyszer nemááá, mer'...álljmámeg, nem látod, hogy ott kocsik mennek???!!!. Tegnap is azért estem ki a vonalból, mert elsőszülöttünk akkorát bukott, mint az ólajtó, persze, hogy a templom melletti dombról ugratott le a biciklivel. Amúgy gyerek. Tudod, nagyiknak és Klánéninek édesaranyosokos, nekem meg büdösrosszkutya. Úgy röviden kell az apja, mert bár rendszabályok megvannak, érzi a kontroll hiányát.

Mindez nem panasz. Röhögtem a minap, azon kevesek közül, akik egyáltalán tudnak hosszas távollétedről, szóval többen megkérdezték, hogy én hogy bírom... Mit? Reggeltől estig ugyanaz a program, mint máskor. Este takarodót kell fújni - ja, ezt valóban egyedül kell, éjszaka alvás van. Olyan véletlenek még nemigen történtek, hogy te valamilyen homályos okból kifolyólag itthon lettél volna délután, hogy átvedd a gyerekeket. Tudod pedig, hogy minden vágyam a délutánokat tai-chivel és kozmetikussal tölteni:-) Néha meg jó lenne elutazni, mert ki szeretnék ebből lépni. Mégis, ugyanazt csinálom, amit máskor. Este, amikor elcsendesedik a lakás, máris elkezdenek mind a ketten hiányozni, és várom, mikor kelnek. Áttértem éjszakai műszakra. Nagyon nehezen tudok aludni. Na ezt bírom nehezen.

A csavargásaink egy részéről tudsz. Izgatom mindkettőt a lakásgondokkal, Dibde felismeri egyébként a képeket a hirdetési oldalakon. Együtt járunk hivatalba, egy folyosón állunk a segélyért sorba állókkal, tényleg, eszembe is jutott, nekem nem akarnak-e adni. Pont úgy néztem ki, mint aki rászorul. Meglepő egyébként, hogy az emberek nem rúgnak fel, ha két gyerekkel vagyok, kinyílnak az ajtók, és úgy beszélnek velem, mint egy felnőttel, a pasik meg úgy, mint egy nővel... khm.

4 napra elutaztunk hármasban. Dehogy a levegőváltozás miatt. Nekem Kőbánya is tökéletes. Nem az a pihenés, hogy lecipelek a kocsiba három emberre való ruhát. (Egyébként sokkalta nehezebb volt a többi; takarók, pelenka, cumisüveg, gyógyszerek.) Vazzeg, mint aki kivándorolni készül. Janku a bambiban hasamon, Dibde állj-mááá-meg-mert-jön-a-kocsi pedig mocival, de segített ám. Lehet, hogy egyesek már kezüket dörzsölték örömükben, hogy végre-máris költözünk. Haha, visszajöttem 4 nap múlva. Több dolog is jókedvre derített. Egyrészt az, hogy marha sok értelme volt előtte hajat mosni és zuhanyozni, mert úgy néztem ki, mint aki egy testhezálló work project-en van túl. Másrészt azon kacagtam, hogy nem a telefonomat néztem meg indulás előtt, vagy hogy a tapi ház kulcsai nálam vannak-e. Megnéztem, hogy az ospamoxot elraktam-e, van-e nálam pisizacsi (!!!), és hogy megvan-e a hoooo, nehogymá' emiatt ne aludjon a kiskorú. Kisgyerekesek képben vagytok, mi?!:-DDD Aztán természetesen egy Jankavisítással megspékelve indultam el, azon izgulva, hogy remélem, a hangja nem fogja bírni a következő 200km-t. Elcsendesült eccercsak, Hatvanig:-) Utána műsor volt, jaj. De sokak örömére nem, nem álltam meg ötször emiatt, Dibdének sem volt szüksége extrasétára, mert ennyit ki kell bírnia együltő helyében. Szóval egyszer álltam meg, de gyorsan tovább is indultam Mezőakárhonnan, mert rájöttem, hogy pisilnem kell, amit két gyerek mellett nem tudtam hova tenni, így maradt a gáz. Ediéket megnéztük, klassz volt, leszámítva, hogy Jankuc lehányta a habtapijukat. Csak a formája.

A következő 4 nap maga a megtestesült téboly. Benc irtóra élvezte, leginkább azt, hogy kontroll kiesett a kezemből, lévén Száva letehetetlen. Ja, mi baja?! (Kérdezheti akárki.) Kérem, 8 hónapos. Tudományosan szeparációs szorongás. Nem-tudományosan: csak anya kell, mert bárki más közelít, akkor üveges szemekkel, krokodilkönnyeket ejtve ordít... emlékszel? Vagyis igen, te igen. Te emlékeztettél rá, hogy Benedek ugyanez volt pepitában (mert éjjel is anya kellett), egészen talán egyéves koráig. Nemhogy elhagyhatatlan volt (pedig néha megfordul biza az ember lányának a fejében), szó szerint hurcibabébi. Elmúlt, ma már annak örül, ha nem lát. Azaz dehogynem. Láttad volna, milyen büszkén mutogatta az új dolgait. Elképesztő, hogy látszólag értelmetlen dolgokat milyen műgonddal képes beépíteni a napirendjébe. Egy kicsit mezeibben értelmezve ha máshova kerül, azonnal felveszi az ottani ritmust. Nos, ezúttal annyira felvette, hogy pl az esze ott is maradt, azóta sem került elő:-) Járt Nappapival vadasparkban, és el sem lehetett állítólag rángatni a szurikátáktól. Gondoltam. Locsolt, kertészkedett, füvet nyírt, letakarították a kocsit... jártunk Ádinál (szegény, ki tudja mondani, hogy branül:-S), Triksziéknél, ott egyből szekrényt szerelt Zolával. Mióta hazajöttünk, Zsüszit keresi a hasamban. El kellett keserítenem azzal, hogy anya hasában Benedeken és Jankaszáván kívül senki nem volt, Zsófi a nénje hasában található kizárólag.

A kiscicánk mosolygott ám, kis banyanövendék. Meg ordított, meg nem tudtam letenni, de azért meg kell zabálni. Ma 4hónaposnak nézték. Egyébként Dibde pont 4hósan volt ekkora, tény. Más ez a dimenzió. Az egyik legrosszabb abban, hogy nem vagy itt, az a készenléti állapot nélküled. Van, aki félreértelmezi. Nem vagyok görcsben. Létezik az önmagát beteljesítő jóslat, úgyhogy kösz, nem gondolok semmi rosszra. Te tudod, hogy az attól még jöhet. Szerencsére macskadék jól működik, mostanában nem ugrál, rendes cica. Eszik, alszik is néha, visít, karmol, harap, csikar. És eszi a bátyja fogkrémjét:-S

Szóval megy minden a maga módján, bár sokadszorra is bebizonyosodott, hogy fontosak a szabályok. Ha megvannak a határok, akkor tág a mozgástér, nagyobb a szabadság, ezáltal a szabadidő. El nem hiszed, mennyi mindenre jut most időm. (Tapin az érdekesség kedvéért egy oldalt nem olvastam, alig aludtam, és étvágyam sem volt - biztos a Mars-hangulat miatt.)

De nagyon várunk. Én várlak, mert rettenetesen hiányzik a gyerekeknek az Apája. Még Vilike sem tud segíteni a helyzeten, mert ő meg Boldival együtt gyengélkedik. Óh. Dibde Tapin vándorolt egyik éjjel, nem tudta megmondani, hova. Másnap mellettem akart maradni. (Nem örültem, tudod, miért.) Itthon még mindig érted kiabál éjszakánként. Hááááááát. Jöhetnél majd. Kriszta is vár még ám, Majával a hasában, de lehet, hogy HT nemsokára csörög...

Megyünk érted, mindenesetre. És őszintén remélem, hogy a főnökeid legközelebb nem ilyen hosszú időre tervezik a folyamat idetelepítését. Ennyi idő alatt egész Hollandia összes tulipánját egyenként át lehetne hozni:-)))))))))))

Szeret. És ígérem, itthon mindezzel már nem nyaggatlak.

Ki megy vissza Bébiért?:-)

Hallottátok? Meghalt Patrick Swayze. Ja, persze, nem oly rég Michael Jackson is, meg valakinek a nagymamája, cicája... élet rendje. Most már odafönn vigyáznak rá, és szerintem meglehetősen jól mulat. Mielőtt még azt hinnétek, ez részemről valamiféle romantikus ömlengés lesz, nem... ez semmi másról, csakis '89-ről szól. Sokan (közületek!) még talán csak reménykedtetek akkor, hogy ovisok lesztek:-)

Ez nem visszaemlékezés, megemlékezés, siratás. De én 11 éves voltam akkor, amikor először láttam. Nem vicc, nem félregépelés, nekem valóban első filmes élményeim egyike a Dirty Dancing. Feltétlenül első mozis, úgyhogy ezt névadó anyámnak, Editnek köszönhetem, aki akkor szó szerint becsempészett a zalaegerszegi moziba, hol voltak még a multiplexek??? Nem túlzás, ha azt mondom, hogy ezerszer megnéztem. Kereskedelmi csatornák nem lévén egyébként jobb híján német RTL-ről vettük fel videóra (ahan, szalagos, meg minden), szóval németül is remekül ismerem a párbeszédeket. '89. Ha azt mondom, nekem az volt a summer of '69, ami csak egyszer tért vissza újra, nem hazudok.

Nagyon sok egyedül-lét, boldog pillanat számomra az a film. Azon a nyáron voltam először szerelmes. (Utána még 2x ugyanabba a fiúba, ez sem vicc.) Patrick Swayze nekem nem ideál. Nincs ideál. Egy alkalommal valamikori pasim (többnek nem is nevezném, mert nem lángolt eléggé elmondása szerint, így hamar csúfos kudarc lett a vége) még ki is fakadt azon, hogy én hogy tudok egymástól teljesen eltérő karakterű és fizimiskájú pasasokért rajongani. Lehet, nagyon is. Mert Patrick Swayze után jött Kevin Costner, Bryan Adams, Liam Gallagher, és azért ott volt Robert Redford. Szándékosan nem sorolok itt fel senki olyat, aki az iwiw-en avagy a facebook-on fellelhető az ismerőseim között, bocsi.

Sosem az a lényeg, hogy ki, hanem hogy mit hagyott. Nyomokat, élményeket. Ezért tud oly fontos lenni egy dal, egy kavics. Ezért tudok kapaszkodni néha egy mondatba. Ha az a megfelelő embertől a megfelelő pillanatban érkezett.

Szóval nekem mindez valahol Patrick Swayze-vel kezdődött, 11 évesen...

PS: A fiam akaratlanul és anélkül, hogy ezt látta volna, hordja haza minden sétánkról a kavicsokat. Minden alkalommal egyet-egyet. Számára fontos helyekről. Sosem a legszebbeket. De figyelem és nézem, milyen műgonddal válogatja ki azt, ami éppen akkor a legmegfelelőbb, és tudjuk, az abban a pillanatban a legszebb a világon.

Őrizzétek Ti is a kavicsokat, vigyázzatok rá ott mélyen. Ez nekem megért egy postot:-)))

http://www.youtube.com/watch?v=AVi4PUx8bXk

4kézlábazik

Csak azér', mert ha már írtam róla...

Milos pedig ül, neki őszinte gratuláiónk:-)

Adridokinéninek pedig hálás köszönet a megnyugtató szavakért. ((()))

Egy szintre kerültünk vagy (szét)csúsztunk:-S

Olyan nincs, hogy nekem mondanivalóm ne lenne... Sőt, zajlik nagyon is. Nem mindenről szeretnék beszélni, de látható és érzékelhető tény, hogy a két gyermek egy szintre került. Közeledett, esett, paffant, puffant - tanulják egymást. Jankaszáva egyre többször kerül ki a rácsok közül. Ezt mind a kettő élvezi, egész másképp viselkednek ilyenkor. Benedektől megszoktam, hogy az öröm olykor durván fejeződik ki, de meg kell mondanom, hogy még így is kevesebb kárt tud okozni a kishugában, mint egy felnőttől érkező (avagy nem-érkező) félrepillantás. Szóval Száva is túlvan már paffanásokon, a hideg kiráz ezektől a jelenetektől. Újra és újra lejátszódnak bennem, megállíthatatlan. Rossz emlék. Már ott van, belémégett.

A nagyszerű az egészben, hogy a kicsilány remekül van; jobban megviseli, ha a hétköznapi menetrend átrendeződik, jobban megviseli egy szélviharral kísért fronthatás, mint saját bátyja önkifejezése, vagy anyája bénázása. Juhéééé! Mondtam már, hogy van két foga, és lelkesen négykézlábazik?!:-)))

PS. és azért is nem írok más projektekről, mert alku-és tárgyalási szakaszban vannak. Nem érdekelnek a kontrák, túl sok a pro...