2011.04.06.

Ez Janka második veseműtétjének előjegyzett időpontja. Belemélyedhetnék nyakig a műtét menetének leírásába, hogy mit és hogyan fognak. Az igazság azonban az, hogy én magam sem értettem mindent kristálytisztán, ezért ha ezt továbbadnám, hiteltelenné válna az egész. Tudom persze, hogy sokakat az érdekel, az iránt érdeklődik, hogy de mégis mit fognak csinálni. Őszintén: kell ezt tudnom? Nekem?

Nekem, nekünk most az információ, hogy ezúttal a hasfalon keresztül jut el Kdr a vesékig, jobban mondva a húgyhólyagig és a meglévő (3) vezetékekig. Kemény menet lesz; hosszú műtét, hosszú kórházi benntartózkodás (8-9 nap). Többnyire csövek társaságában. Izgulok-e? Persze. Aggódom? Rettenetesen. És ráadásul félek. Ez a dolgom. Ugyanakkor teljességgel bízom továbbra is abban, hogy a megfelelő döntés született. Tegnap, Kdr-ral szemben ülve egészen biztos voltam ebben. Nekem ezt felülbírálni (akárki is horkan most fel) nincs jogom. Nekem elfogadnom kell, és bízni abban, hogy ez megoldást jelenthet. Jankunak. Hogy a veséi épségben maradhassanak, és hogy ugyanúgy nőhessen fel, mint bármelyik másik kislány szerte a világon.

(Persze letagadhatnám, de valahogy minden repül ma a kezemből; többnyire nem véletlenül...)