Amit megosztottam ma másokkal

Jankaszáva ma született smile hangulatjel 11.44-kor, hóesésben és napsütésben. Hogy mennyire vártam, és mennyire remegtem érte, mennyire örültem, és mennyire féltem, amikor megérkezett ebbe a világba, arra sokan emlékeznek. Bújós és csendes baba volt, nagy kék szemekkel, Bene közelében pedig végtelen nyugodt. Ez azóta is így van. Összebújva alszanak, olyankor pedig mintha ismét hathetes babák lennének. Janku három hónapos volt mindössze, amikor először el kellett engednem, kétéves, amikor ismét elbúcsúztam tőle. Akkor azt mondta, nem akar itt lenni, nem akart visszajönni... Soha nem felejtem el. Sok fájdalom érte, és nem akarok most bátorságról vagy erőről beszélni. Sokszor nem volt sem ő bátor, sem én. Többnyire tehetetlen voltam, csak a kezét foghattam. De ott voltam neki. És minden nap boldog vagyok, hogy engem választott.
... Ő itt, és marad. Jól van. Barátokkal, nevetésekkel, azokkal az utánozhatatlan rajzaival, a pónikkal és sellőbarbikkal, a megdöbbentő mondataival és kínos beszólásaival, a nagy hajával. Ő a napsütés a hóesésben, szellő a szélcsendben. Az én kicsi lányom. Fújtunk már gyertyát, buliztunk, ajándékoztunk, de ma nincs velem. Boldog Születésnapot, kiscicám! Szeretlek.

Benedeknek pedig hálás vagyok azért, hogy meglepett ezzel a képpel. Szeretlek Benneteket. heart hangulatjel