Az első bejegyzés

Ez arról szól, miért csak most először... Első érvem, hogy blogol mindenki - én nem akartam. Mikor lehetett volna mégis elkezdeni? Amikor várandós lettem először - Benedekkel. Vagy amikor megszületett... esetleg egyéves szülinapján.

Most kezdem. Most érzem, hogy írnom kell. Elsősorban magamnak, illetve mindazoknak, akik mindezt velem együtt élik meg, akik tudnak rólunk, akik tudni akarnak rólunk. Benedek ma már 21 hónapos. Írhattam volna arról, hogy mennyire csodálatos, mennyire kitölti a napjaimat, az érzéseimet. Vagy azt, hogy ha rákérdezek, miért nem alszik, akkor önállóan elvonul az ágyába. (Egyéves koráig az alvásigénye nullával vetekedett.) Esetleg megemlíthetem, mikor éreztem először azt, hogy szülő vagyok. Mikor éreztem először azt a bizonyos gyomorgörcsöt, ami pánikrohammal, halálfélelemmel párosul?! Amikor alig múlt egyéves, de mentővel rohantunk a kórházba kruppal. Majd az ott eltöltött napok, életem legnehezebbjei.

Janka 3 hónap múlva érkezik közénk, miatta már most szorul a gyomrom... Vesemedence-tágulatot találtak nála. A kedvenc dokim. Benne legalább bízom, tőle még ezt a hírt is elviselem. Jelenlegi tényállás: bal vesemedence tágulata 19x11mm, jobb oldalon ez 14x6mm. Viszont ez nem matek. Csak reszketés, a második gyerekemért.

Napokon belül 30 éves leszek. Egy kívánságom, hogy Janka egészséges legyen. Semmi több. ez viszont minden. Majd jövök.