Nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket, nagy szeretettel.
(Teréz Anya) Köszönöm az idézetet, Andi!
Olyan sokszor hallom és olvasom mostanában, hogy csodáltok... Higgyétek el, nem kell. Semmi csodálatra méltó nincs abban, hogy két lábon állva, a kislányom kezét fogom rendületlenül. Nem én harcolok, nem én küzdök. Én is csodál(koz)om.
Írtam többeteknek, hogy bár kétségkívül groteszk, de én elégedett vagyok - így is. Boldogságot találok. Érte. Vele. Neki. Egyesek nem is akarják érteni, és már túlvagyok azon, hogy minden erőmmel ilyen embereknek "bizonyítsak". Az, hogy nevetek, nem jelenti azt, hogy nem akarok ordítani. (Igen, éreztem az utóbbi félévben sokszor lelkifurdalást, hogy nekem el kellene keserednem, sírnom kellene, nem szabad jól és boldognak érezni magamat.) Én tudom a helyemet a világban (most már, hála Istennek), érzem, kik vannak velem, kik vannak értem (köszönöm). Nehéz megmagyarázni, de igen, lehet egy nem teljesen egészséges gyermek mellett is boldogságot találni. Sőt, igazán csak így érezhetem át a lényeget. Ezt nem lehet, nem is kell megmagyarázni.
Még valami a csodálatról. Ne távolodjatok! A csodálattal ugyanis egy hatalmas falat is von(hat)tok közénk. A barátnőm azt mondja, hogy látni kell. Látni, amikor nem úgy szólok Benedekhez, ahogy kellene. Látni, amikor kell Valaki. Látni, hogy szomorú vagyok. A szemeim nem mosolyognak. De bízom benne, hogy nem veszett el teljesen. Majd megkeressük.
Köszönet minden csepp boldogságért. Olyan jó!
3 megjegyzés:
Drága Eni!
nagyon jó ez, amit írtál. Azt hiszem nagyon igazad van. Igyekszem nem csodálni. Csak nézni, átérezni, megérteni, meglátni.
Féltem, hogy rosszul fogja érinteni, amikor mondtam neki ezt a csodálat-távolságtartás-meglátni nem akarás dolgot, de szerencsére enisen megrágta, megforgatta és kimondta. :-) Féltettem az utóbbi időben ettől nagyon, mert tudom milyen az, amikor vállon veregetik az embert, hogy "te olyan kemény vagy, tudom, hogy megoldod" és ezzel elegánsan átlépnek rajtad miközben kínok közt fetrengsz a földön, és ezzel arra sem kapsz lehetőséget, hogy kimondd: nem, nem vagyok kemény, ez most fáj.
De most már bízom benne, hogy ennek a postnak a hatására leszünk többen, akik látják őt. ;-)
Eni!
Olvaslak, figyellek Benneteket, szorítok Nektek. Nagyon.
Megjegyzés küldése