Olyan nincs, hogy nekem mondanivalóm ne lenne... Sőt, zajlik nagyon is. Nem mindenről szeretnék beszélni, de látható és érzékelhető tény, hogy a két gyermek egy szintre került. Közeledett, esett, paffant, puffant - tanulják egymást. Jankaszáva egyre többször kerül ki a rácsok közül. Ezt mind a kettő élvezi, egész másképp viselkednek ilyenkor. Benedektől megszoktam, hogy az öröm olykor durván fejeződik ki, de meg kell mondanom, hogy még így is kevesebb kárt tud okozni a kishugában, mint egy felnőttől érkező (avagy nem-érkező) félrepillantás. Szóval Száva is túlvan már paffanásokon, a hideg kiráz ezektől a jelenetektől. Újra és újra lejátszódnak bennem, megállíthatatlan. Rossz emlék. Már ott van, belémégett.
A nagyszerű az egészben, hogy a kicsilány remekül van; jobban megviseli, ha a hétköznapi menetrend átrendeződik, jobban megviseli egy szélviharral kísért fronthatás, mint saját bátyja önkifejezése, vagy anyája bénázása. Juhéééé! Mondtam már, hogy van két foga, és lelkesen négykézlábazik?!:-)))
PS. és azért is nem írok más projektekről, mert alku-és tárgyalási szakaszban vannak. Nem érdekelnek a kontrák, túl sok a pro...
3 megjegyzés:
Papucsevés nálunk is menő :)
Szegény gyerek nem érti, hogy a habtapi is habszivacs, meg a papucs is, aztán az egyiket lehet rágni, a másikat nem...
Edim, olyan nincs, amit nem lehet megenni:-)))
Nekem mondod? Fél órát analizáltam a pelenkát tegnap, mire rájöttem, hogy az a sárga, az kérem zsírkréta. :-)))
Megjegyzés küldése