Többször említettem már a havi rendszerességgel muszáj-megcsinálni pisilabort. Már akkor rámjön a gyomorremegés, amikor minden alkalommal dokinéninket hívom... szeretjük nagyon, mert kellő tapintattal, megérzéssel, elfogadással és nem kevesebb alázattal figyeli és kezeli Jankaszávát és kíséri a vesebetegségét. Szeretjük azért is, mert rugalmas. A beutalóért csak beugrunk, nem kevésbé vagyok hálás azért is, mert a nővel még sem betegrendelésen, sem tanácsadáson nem kellett megjelennünk. Szóval beugrunk, elhozzuk, kész. Pisizacsi állandó kellék a szekrényünkben, gyakorlatilag Janku ab-je, a protexin és a műanyag tasakok kiemeltebb szerepet töltenek be, mint akár a nurofen vagy a savlekötő. Komolyan. A pisizacsit fellelni nem mindig egyszerű mutatvány. Gyerekméretben még a legfelkészültebb patikák is 4-5öt tartanak, nos, mi ezt el is szoktuk hozni. (Elefántnak köszi, hogy mindig számíthatunk ebben is rájuk.)
Mindehhez természetesen hozzátartozik, hogy Janku hőjét napi 2x mérem, bármi gyanús (egynapos hőemelkedés az), soron kívül sürgős labor. Tehát havonta csak a rutin. Pisizacsi fel. Mintha vignettát akarnék egy vizes törölközőre ragasztani. Mellékzöngéje az egésznek, hogy a kicsilány nem pisil, inkább csak csepegtet. Az ureterocelét már méhen belül is lehetett látni. Gondoltuk többen, majd megszületik, elmúlik. Gondolták Mdr-ék, talán a műtét után rendeződik. Még mindig ott van:-) Semmi döbbenetes, épp csak pluszelfolyási akadály a meglévő problémák mellett. Ennek is köszönhető, amikor nagyon sürgős labor kellett volna a pyelonephritisekor, és mi pisizacsival (5-6x kíséreltük meg felrakni, áttenni, 5percenként figyeltük, valami...) álltunk a kórházi folyosón, várva, hogy pisil. Tudtam, nem fog. Katéter lett a vége. A vége, 5-6 óra elteltével. (És az egészben Adridokinéni volt a legédesebb, köszi.) Szóval a havi rutin pisizacsitól kiráz a hideg, verejték fut a hátamon, gyöngyözik a homlokom, soroljam? Egy zacsit, ha sikeresen veszünk le, akkor 1-2 ml pisi van benne. 3 zacsiban meg van annyi, ami talán minimálisan elég. (Minimálisan: a rutinvizsgálathoz. Mert ha kell mikrobio is, akkor ennek a duplája szükséges - legalább.) Tegnap 2x jártuk meg a kórházi labort (=István, munka előtt és munka után, a köztes 12 órában pedig én itthon próbáltam véghezvinni a küldetést). De rendesek, merthát fogadtak még este nyolckor. Mindezek után csak egy sóhaj a vége, ha 2 nap múlva megtudjuk, minden rendben, teljesen negatív.
Tegnap még azért is kellett sietni, mert este háziorvoshoz voltam hivatalos, egy szúrásra. Egyet múlt héten már kaptam, azt a nagy gonosz H1N1-vakcinát vazzeg, és még mindig élek:-D (Nem bénultam le, nem lettem rosszul, hőemelkedésem sem volt, ja, egy napig fájt a karom, amúgyis...) Tegnap pediglen a szezonális flu-oltás. Mindent bele, sőt, Istvánnak is felírattam, mert a dolgozóban csak a ha-halálos vírus ellen szúrták. Sosem fogom egyébként megérteni, hogy a kartonozóban (mekkora egy hülye szó ez!) miért akarja elállni az utamat a néni fél nyolckor, amikor nyolcig van rendelés, miért gondolja, hogy bármiféle leküzdhetetlen akadály ő, avagy hogyan is épül fel az a bizonyos bürokrácia... (Egyébként dokinak semmi problémája nem volt velem, akkor sem, ha utolsó voltam.)
Dibde is megkapta a H1N1-oltást, illetve a szezonális ellen mindkét csemete megkapta a bökést tegnap doktornénitől. Nem elvárás, nem kötelesség, de kijött, ahogy szokott.
Én pedig röhögök, de nagyon. Nem azokon, akik oltatnak, és nem is azokon, akik nem. Mindenkit megértek, mindenkinek hiszek. A legjobban azokon vihogok, akik oltatni akarnak bár, de nem találnak elég meggyőző érvet. Nagyon kevés helyen, kevés embernek el merem mondani, hogy nincsenek érvek. Mérleg van... Röhögök a pártpolitikusokon, mert személy szerint én letojom, hogy pl a zöldséges/postás/szomszéd/háziorvos (vagy akár hugombátyámapumanyum) milyen politikai meggyőződéssel bír, milyen szimpatizáns. Ebből következik, az sem érdekel, ki gazdagszik meg a Fluval p gyártásával, és hogy a cég offshore-e (hány ember kap számlát a fodrászától? - haha)... Amennyire tudom, az államtól a vakcina legyártásáért már megkapta az a cég azt, amit a szerződésben leszögeztek, szóval felesleges itt oltásellenes hangulatot teremteni. Aki nem oltat, ugyanakkor az sem fog meghalni. Nálunk a mérleg nagyon egyszerűen billen ám. Jankaszávára kell minden lehetséges módon vigyázni. És ha én be vagyok oltva, ha apájatesója be van oltva, akkor talán nem hozzuk rá olyan nagy valószínűséggel a 40 fokos lázat, ami esetében (valljuk be) elég csúnya bonyodalmakkal járna. Elég, ami van. Nagyon.
Jelentem: család átoltva. Létszámhiány nincs, és mindannyian jól vagyunk. Janku 4 fogat növesztett az elmúlt két hétben, már mondja, hogy baba, amúgysem szereti, ha nem dumálhat...(anyjalánya). Dibde mai séta alkalmával nem akart továbbgurulni a motorral, amíg zöldre nem vált a lámpa (probléma csak az, hogy nem érdekli a gyalogosátkelő, a forgalmat irányító lámpát nézte, míg mi igencsak a járdán sétáltunk). Pisizacsink tegnap elfogyott:-/
Zsüszikém, neked meg itt az idő... Dibde és Janku üzeni. Hugicám, tarts ki, klassz nőci vagy, minden okés volt eddig is, innen is csak... ok? 11.25. szép nap, süt a nap, minden ok:-)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Amit az elmúlt időszakban olvastam és szerettem...
- Adler, Elizabeth: Találkozzunk Provence-ban!
- Ahern, Cecelia: Ahol a szivárvány véget ér
- Ahern, Cecelia: Ajándék
- Ahern, Cecelia: Ui.: Szeretlek
- Binchy, Maeve: Változások éve
- Coelho, Paulo: Az alkimista
- Coelho, Paulo: Veronika meg akar halni
- Conroy, Pat: Hullámok hercege
- Cunningham, Michael: Otthon a világ végén
- Hill, Melissa: Érted bármit!
- Kirn, Walter: Egek ura
- Mansell, Jill: Újrakezdés
- Martin, Charles: Ahol a folyó véget ér
- McCullough, Colleen: Tövismadarak
- Montefiore, Santa: Az ombufa árnyékában 1-2.
- Musso, Guillaume: ...és azután
- Musso, Guillaume: Ott leszel?
- Musso, Guillaume: Visszajövök érted
- North, Freya: Mindent anyánkról
- North, Freya: Szerelmi titkok
- North, Freya: Szerelmi titkok
- Picoult, Jodi: A nővérem húga
- Picoult, Jodi: Házirend
- Picoult, Jodi: Szívtől szívig
- Picoult, Jodi: Tizenkilenc perc
- Picoult, Jodi: Törékeny
- Pilcher, Robin: Újrakezdés
- Pilcher, Rosamunde: Kagylókeresők
- Pilcher, Rosamunde: Más szemmel
- Pilcher, Rosamunde: Téli napforduló
- Sparks, Nicholas: A leghosszabb út
- Sparks, Nicholas: Az utolsó dal
- Sparks, Nicholas: Eltékozolt évek
- Sparks, Nicholas: Mindig van holnap
- Sparks, Nicholas: Válaszúton
- Sparks, Nicholas: Éjjel a parton
- Szabó Magda: Az ajtó
- Vass Virág: Vulévu
- Wass Albert: Elvész a nyom





5 megjegyzés:
Ma én is beadattam Lilinek a Fluval p-t,holnap én is megyek a házi dokihoz. Sokat mérlegeltem, hol erre, hol arra billent a mérleg nyelve.Ma beszéltem a dokinénikkel is. Az viszont engem sem érdekel, hogy ki gazdagszik meg, kinek mennyi pénze lesz ebből az egészből, hogyha így sikerül őket megkímélnem egy betegségtől, illetve annak szövődményeitől, akkor legyen Ámen az oltásra!
Pisizacsi nálunk egyszerűbb, de lever a víz engem is, mire produkál Bazsa egy adag vizeletet.( Na, meg amíg megkapom az eredményt!)
Azt azért kihagytad a felsorolásból, hogy a tudatot módosult-e a chiptől, amit beléd ültettek. ;-)
Délután tudok eredményt, Edit... Azt mondom, kemény döntés ez mindenkinek. Akár igen, akár nem, nem egyszerű. Legtöbben mégis azok vannak, akik fröcsögnek, holott nem döntenek egyik irányban sem. Nem értem...
Edim, óh, már biztosan nyomomban vannak. Tegnap is végig a hátam mögé lestem, vajon látnak-e. Kíváncsi vagyok, mikor látnak bele a gondolataimba, mert akkor biztosan elkezdenek ellenem szervezkedni... brühaha:-)))
Ja, és akkor így annak a projectnek is a részesei vagytok, ami megakadályozza a túlnépesedést a Földön!! ;-))
Megjegyzés küldése