Tegnap túléltük 16-át. Jankaszávának cisztográfia volt előjegyezve; mentünk kettecskén, én (el)olvastam, bólintottam, aláírtam, kezet szorongattam, mosolyogtam, összetalálkoztam (Adrival, Zsuzsival, és még egy régiBrigivel is), majdnem-sírtam, kétségbeestem, ami még mindig nem látszott. Na de, nem rólam szól... és most sem.
A cisztográfia egy hólyagfeltöltéses vizsgálat. Katéteren keresztül töltik a páciens hólyagját, és uh-n, illetve röntgenen figyelik a visszafolyást. Esetünkben hurrá!, mert nincs reflux. Szóval hurrá!, nem visszafolyás okozott gubancot legutóbb. Lánykám bátor gyerek, mozdulatlanul tűrte a matatást. Nem rossz, hisz eleve a hátára fektetés traumát okoz neki az elmúlt időszakban, inkább nem mondom, hol folyt rólam a víz... Profasszony oktatott (igen, volt bent a 2-3 asszisztensen/nővéren, orvoson, rajtam kívül még 5-6 külföldi medikus), így több ízben megkért arra, hogy halkítsam le a gyereket (elvégre én vagyok az anyja, és hogyhogy nincs valami kedvenc játéka, amit ilyenkor jolly jokerként bedobhatok, nincs egy cumija?! - az ujjacskáját meg szegénygyermek zavarában nem találta). Nem mondtam semmit. Azt nem mondom, hogy felhorkantam, sem röhögni nem tudtam. Mégcsak nem is bölcsességemben hallgattam. Egyszerűen csak hallgattam. A medikusok pedig meghökkentek, zavartak voltak, nem tudtak hova-nem-nézni. Jankaszáva pedig torkaszakadtából üvöltött. Mégiscsak ott turkáltak, ahol kevesektől tűri el az ember lánya... premier plánban. Félidőben sleppel együtt átcsoszogtunk a röntgenbe, hogy ott is jól lássuk a nagy semmit...
...szóval a reflux nem igazolódott, hurrá. Várom a 26-át, amikorra szintén előjegyezve a kicsilány, majdan izotópra. Remélem, senkit nem kell agyonütni anyagért:-S Mdr kétségek között, szerinte még mindig értelmetlen egy egyévest alávetni ennek, értékelhetetlen eredmény, és újabb macera, illetve semmi pluszinfó. Mindegy, 26-án nem vele találkozunk, a csecsemőn kell jelentkeznünk. Ahol feküdtünk a pyelonephritisszel. Hurrá.
Ez most nagyon hurráoptimistára sikeredett:-DDD
Mondhat nekem bárki bármit, itt a lényeg:
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Amit az elmúlt időszakban olvastam és szerettem...
- Adler, Elizabeth: Találkozzunk Provence-ban!
- Ahern, Cecelia: Ahol a szivárvány véget ér
- Ahern, Cecelia: Ajándék
- Ahern, Cecelia: Ui.: Szeretlek
- Binchy, Maeve: Változások éve
- Coelho, Paulo: Az alkimista
- Coelho, Paulo: Veronika meg akar halni
- Conroy, Pat: Hullámok hercege
- Cunningham, Michael: Otthon a világ végén
- Hill, Melissa: Érted bármit!
- Kirn, Walter: Egek ura
- Mansell, Jill: Újrakezdés
- Martin, Charles: Ahol a folyó véget ér
- McCullough, Colleen: Tövismadarak
- Montefiore, Santa: Az ombufa árnyékában 1-2.
- Musso, Guillaume: ...és azután
- Musso, Guillaume: Ott leszel?
- Musso, Guillaume: Visszajövök érted
- North, Freya: Mindent anyánkról
- North, Freya: Szerelmi titkok
- North, Freya: Szerelmi titkok
- Picoult, Jodi: A nővérem húga
- Picoult, Jodi: Házirend
- Picoult, Jodi: Szívtől szívig
- Picoult, Jodi: Tizenkilenc perc
- Picoult, Jodi: Törékeny
- Pilcher, Robin: Újrakezdés
- Pilcher, Rosamunde: Kagylókeresők
- Pilcher, Rosamunde: Más szemmel
- Pilcher, Rosamunde: Téli napforduló
- Sparks, Nicholas: A leghosszabb út
- Sparks, Nicholas: Az utolsó dal
- Sparks, Nicholas: Eltékozolt évek
- Sparks, Nicholas: Mindig van holnap
- Sparks, Nicholas: Válaszúton
- Sparks, Nicholas: Éjjel a parton
- Szabó Magda: Az ajtó
- Vass Virág: Vulévu
- Wass Albert: Elvész a nyom
3 megjegyzés:
Lánykád cukor ahogy megy.
Profasszony meg - minek gyerekorvos az olyan, akibe egy csöpp empátia nem szorult? Bár nem ismerem, lehet, hogy nincs igazam.
A baj, az, hogy fásultság van, kiégettség van, fáradtság van, empátia ilyenkor nehezen értelmezhető. És ott a másik oldal, az enyém, avagy miénk, ahol meg fogy a türelem... és csak nehezebb, egyre. Persze, menni megyünk tovább. Messze a vége. Jobban esik egy ilyen úton, ha vándorba akadunk, mintha csak táblák jelzik az utat. Mert nem biztos, hogy az a legjobb. Eszembe jut a gimis osztályfőnököm, aki SOHA nem a KIJELÖLT turistautakon vezetett bennünket, mert az értelmezhetetlen, meg 'ezek hülyék'. Nem egyszer majdnem az erdő mélyén ért bennünket az éjszaka, körbejártuk ugyanazokat a bokrokat háromszor, de ezerszer izgibb volt az út, és végül MINDIG hazaértünk. Most is így lesz. Tojunk a bokrokra!;-)
Igen, ilyesmire gondoltam, nem ismerem a konkrét körülményeket, ismerem az alázatodat. Ölelés.
Megjegyzés küldése