TÉLI SZÜNET!!!

Sziasztok, végre itt...

Nagyvonalakban REMEKÜL. Jelenti ez azt, hogy Benefülek azóta ismét begyulladtak, de tünetek gyakorlatilag két nap alatt teljesen elpárologtak. Óriási öröm volt így, hogy nem kellett kihagynia a betegség ellenére az ovis karácsonyozást: begyógyszerezve-vigyorogva ott volt. Megkönnyebbülés...

... az is, hogy Janka jól. Volt nála is egy kis szörcsögés, de porszívó megoldotta, na meg az efedrines orrcsepp. Énanya szintén gyógyultan. Pont került az egy hónapig húzódó fülfájásom végére, amit a végén már migrénes rohamok, nyaki merevség, rágási-, és olykor beszédképtelenség (=sírás) kísért. Állkapocs-ízületi gyulladás. Remek. Spontán gyógyul, persze hónapok alatt...

Sót befejeztük. Ez egy olyan program, aminek az elején az ember alig várja, hogy túllegyünk rajta, aztán pedig elkezd hiányozni a hétköznapokból a folyamatos utazás. Természetes, hogy kötöttség volt. Benedek irtó ügyesen bírta és tűrte odabent a 45 perceket. Akik be tudták kísérni csemetéjüket, mind elismeréssel nyilatkoztak az enyémről. Ha egy Patrik nevű, pókemberes-sapkás gyerek nem volt jelen tényleg kifogástalan demogyerek volt Bene. Jankussal pedig kint vártunk: elmentünk kétszer pisilni, mert legalább akkora muri, na és persze színeztünk, rendületlenül. Tele van vagy 30 oldal:-)

Öröm, hogy a kiscipők is elkészültek múlt hétre, elvégre 3 hónapot vártunk rá. El sem tudjátok képzelni, mekkora elégedettséget okoz ezt megkapni. Nem olyan ám, hogy bemegyek a boltba, felpróbálom, dobozba teszem, pénztárhoz viszem, és otthon viháncolva örömködök. Eljutottunk azonban odáig, hogy eme cipőket is fotóznom kell, hisz Apa munkahelye igencsak zűrössé és tevékennyé vált mostanság. Gyakorlatilag egész adventünk hármasban telik, hisz István a hétvégeket leszámítva egy-egy napokat van itthon. Ilyen. Olyannyira megszoktuk, hogy már jó.

Nem mellesleg a gyerekek éjszakai élete felborult. Janka nem hajlandó ágyában elaludni, kint csicsereg sokszor 23h-ig a kanapén. Én meg üljek kussban mellette, lesötétítve, hátha így hamarabb elhalkul. Jómagam saját ágyba kergetése kizárt, jönne velem:-D Úgyhogy várok...

És várjuk a Jézuskát, és az angyalokat, és a fát is megvettük (Beneválasztás), sőt különleges fotósorozat készült a családról egy szombati délutánon, amiből még nem kaptunk meg semmit. LOL. Jó lesz jövő karácsonyra!!!

Tegnap volt a szülős-ovis katicakarácsony, és ismételten elérzékenyülten vettem tudomásul, hogy a fiamnak remek helye van ott. Ebben az oviban. Végigvigyorogta, /-énekelte, majd felfalta hugával a fél büféasztalt. Imádom őket. És várom a Karácsonyt, akármekkora felfordulás lesz ismét.

Mert megint. Mint ilyenkor mindig, megérintek dolgok. Szagok, emlékek és borzongatóan jó pillanatok. És ezt imádom.