Remekelünk. Benedek a füles betegsége óta rendben, jár oviba, és szereti - járunk tornára és szeretjük. (Azt leszámítva jól van, hogy heteken át ugatott - pár napja fejezte be. Amióta a stodalt nem kapja:-P) Én nem bírtam tovább, vagyis két héttel ezelőttig. Úgy gondoltam, hogy a folyamatos torok-, fül- és fejfájás, orrdugulás elég ahhoz, hogy elmenjek a nemrég-szerzett-háziorvosunkhoz. Egyébként is fel akartam íratni az aktuális évi flu-oltást is. Doki rendben van, rendes, bár vannak megmosolyogtató megnyilvánulásai, így teljes. Kaptam egy rakás antibiotikumot, antihisztamint. Valami rendbevágott, mert egy hét alatt megszűntek a tüneteim. Hála.
Igaz is, ma van Hálaadás Napja. Nem érdekes számomra a tény, hogy ez nem magyar ünnep, nem nálunk honosodott meg. Nekem ez szép, emberi, méltósággal teli. Szeretem. Rövid távon azért vagyok hálás, mert a múlt heti hányós-hasmenéses vírus nem döntötte le Benedeket a lábáról, így mi is életben maradtunk. (Nem kis teljesítmény, fél katicacsoport kidőlt, mindkét óvónénivel és dadusnénivel együtt.) Így elmaradt a tervezett családlátogatás.
Hálás vagyok az elmúlt évért Janka orvosainak. Talán eddig ez a legeseménytelenebb évünk, beleértve természetesen az áprilisi heminephrectomiát. Kedden voltunk veseambun kontrollon. Agyrém volt, rengeteget vártunk. Ebből egy óra az én hibám, naivan azt gondoltam, hogy ha egy órával korábban megyünk, akkor esélyünk van hamarabb végezni. Szóval idegőrlő volt, csúcspont az, amikor kiscsibe szó szerint el-, majd összeesett a fáradtságtól. Fej is koppant, csúnya volt. (Akkor persze gyorsan pattant egyszerre 3 ember... áááá, mindegy.) Szdr kedves volt, alapos, előrelátó. Soha nem fogom tudni átadni mindazt, amit érzek ilyenkor, nem tudom érzékeltetni sem a benti hangulatot. Félszavak, bólintások... ahogy beszéltük, rendben, az természetes... Kdr-ral azóta is folyamatosan egyetértek az újabb műtét lehetőségét és esélyét illetően... Tény az, hogy uh-nk januárra lett előjegyezve, 'ha addig nem történik semmi'. Mi történhet? Mivel másnaptól leálltunk az antibiotikummal, ezért bármilyen láz esetén labor (mint eddig is), indokolt esetben kórház. Most ezen zizegek. Aki olvas, az tudja, hogy túlvan ilyenkorra az ember a rettegésen, az aggodalom már-már belső megszállottság, állandó, és igazából csak kimerítő, de nem félelmetes. Van és kész. Hagyjuk már a légy pozitívat! Az vagyok. Mert hiszem a legjobbat, várom a legjobbat. Most napokat és heteket számolok - előre.
Benével jövő héttől járunk sóbányába, utoljára 2009 októberében végezte el a megelőző kúrát, és igen renitensek vagyunk, hogy tavaly kihagytuk. Talán végleg magunk mögött hagyhattuk volna a kruppot. Ezt tehetjük érte, megtesszük. És szeretném, ha a két héten át tartó minden-nap-megyünk-be nem zavarna be semmi. Én megyek majd, a két gyerkőccel, jó kis kirándulások lesznek ezek. Várom továbbá, hogy kész legyenek a kiscipők, mostanra várhatók.
...és igen izgatott vagyok a karácsony miatt. JankaBene már készítettek maguknak fadobozt: festettek, ragasztottak. Azóta is ragadnak, de az ő kezük nyoma. Lelkesen járunk könyvtárba, és élvezek minden, olvasással töltött percet. Odavagyok Musso-ért. Az izgatottság valódi oka azonban az, hogy idén először nem feltétlenül hagytuk jóvá vétó nélkül mindazt, amire a gyerekek vágynak, ezek; újabb műanyag autópálya, távirányítású helikopter, lilapónik, rózsaszín barbie-autó és társaik. Vágynak a gyerekek arra, hogy együtt játsszunk, így rátaláltam kis segítséggel (Mikkamakkás játékvásáron!) a djeco-ra, amibe beleszerettem. Szóval alig várom, hogy puzzle-t és tornyokat építsünk, jengázzunk, kártyázzunk. Egyébként boltosat is fogunk játszani.
Mert kell a játék. Mert minden nap emlékeztetnem kell magamat arra, hogy bármi is van, bármi is lehet, bármi is készül, ők gyerekek. Akik játszani akarnak, velem lenni akarnak. Bármennyire is beleszakad az emberlánya valahol, mert Jankával iszonyatosan nehéz. Nincs nap, hogy ne remegne a kezem egy szál cigiért. És van, de nem nyúlok hozzá. Ordítani bármin lehet.
A nagy terveim lehet, halottak. Pedig annyira vágynék rá. Erre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése