Amióta írtam, volt egy április 6-ánk, illetve egy május 11-énk. Sorrendben a második és az első jankaműtét évfordulói. Nem foglalkoztat, olyannyira nem, hogy aznap talán eszembe sem jutott. Talán egyszer. Az elmúlt. A lányka jól van, hála Istennek. (Most akkor elfeledkezem arról, mennyire fáradékony. Nem veszek tudomást arról, milyen lassan szedi össze magát egy-egy bagatell fertőzés után. És arról, hogy gyakran panaszkodik. Fáj. Egyik nap 2x pisil, másnap 15x. Kegyetlen.) Most a jövő hét foglalkoztat, az, hogy megyünk vissza vesekontrollra. Ironikus így hívni, hisz egy éve ultrahangon sem jártunk. Szóval látogatás a vesedokinál. Jankaszáva betegen született, sokat vergődött és vergődtünk, sokat megjárt és túlélt. Most jól van, hosszú ideje, de azért még... Őszintén, gyakran elgondolkozom azon, hogy mennyire anyai (túlcsorduló) érzések és aggályok azok, amikben részem van. Ugyanakkor nálam jobban senki nem akarhatja megítélni, mire van szüksége a lánykának. Bizton állítom, hogy nem lehet ugyanúgy kezelni, ugyanúgy hozzáállni, mint más, egészséges gyerekhez. Nem biztos, hogy neki bármilyen szempontból megfelelő lenne például egész nap az oviban. Nem biztos, hogy őt úgy kell erősíteni, hogy mély vízbe dobom. Nem biztos, hogy neki át kell mennie mindenen, amiről azt gondolhatjuk, hogy minden gyerek életének része. És azt is tudom, hogy míg élek, emiatt folyamatosan falba ütközöm. De az anyja vagyok:-) Minden szempontból.
Benedek olyannyira édespofa, hogy anyák napján sikeresen el is érzékenyültem. Hihetetlen odaadással készült a verssel. Továbbra is azt veszem észre, hogy remek nevelői vannak, kifogástalan módon éreznek rá arra, hogy kell hozzáállni. Bene jól tud együttműködni, jól tud alkalmazkodni - olykor ahhoz is, amihez nem kéne. És itt a gyenge pontja. Figyelünk rá, jobban, mint valaha. Én pedig hálás vagyok azért, hogy soha eszében sem jutott elfordulni ettől a figyelemtől. Egyébként megint belemásztunk valamibe. Arcüreggyulladás, de már nagyon kint. Akit aggasztani Bene számtalan betegsége, elmondom, hogy ez van. Nem pszichoszomatikus az, hogy beteg fülekkel született, hogy anatómiailag olyan, amilyen. Nagyon sokat javult. A műtét óta, bár szinte folyamatosan 'benne van valamiben', egyáltalán nem durvul el a helyzet. Azért a kruppot kinőhetnénk már:-P Soha nem eseménytelen. Április végén emléket is gyártottunk, remek választás volt - részemről. A bikali reneszánsz élményparkban töltöttünk egy napot, és megígértük, hogy több ilyet csinálunk. Mert klassz volt. Nekünk is, gyerekeknek is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése