Minden évben igyekszünk pár napot családosan tölteni. Augusztus első hétvégéjére Sopront terveztünk; ihletet Mayától és Gábortól kaptunk, motiváció volt bőven...
Mint ahogy máskor is, reggel még szaladgáltam és pakoltam, gyerekek indulásra készen, István hordár. Nikiékhez murvát szállítottak, és igen szerencsétlenül (út közepére) hajították az anyagot. Tényleg nem mi vagyunk azok, akik beugranak ilyenkor a kocsiba, és integetve elhúznak:-P István rendes ember, nem mellesleg férfi, úgyhogy nekiállt segíteni. Két perc erejéig. Derééééék:-)))
Sopronban kocsiból alig tudott kiszállni, azért apartmanig, majd még vásárolni elvonszolta magát igen bátran, végül mind beláttuk, hogy neki bizony ennyi marad a kirándulás: cserébe élvezhette az apartman összes előnyét - fekve, aflaminnal és diclofenac krémmel. Este Gáborral és Mayával randiztam, kivételes helyekre vittek el, és végre megint egy kicsit 23 lehettem, mindennel együtt. Másnap -szintén Gáborral és Mayával- érdekes családot alkotva nekiugrottunk Ausztriának. Fergeteges nap volt: igazán fárasztó és kimerítő, de mindannyiunknak nagyon kellett, imádtam minden percet, a gyerekek baromi jól mulattak, és nagyon gyerekek voltak:-) Estére ismét kimenőt kaptam: továbbra is fotóztunk sokat, és nagyon sikerült, minden sikerült...
Minden túlzás nélkül: tényleg újraéltem 10 évvel ezelőtti dolgokat, amikről azt hittem, örökre elvesztek, bármennyire is ragaszkodom az emlékeimhez. Köszönet érte.
PS: Bár Gáborról és Mayáról nemigen beszéltem még, de nem is akarok. Különleges emberek. Fontosak. Új barátok.
(Hazafelé tartva még nem tudtam, hogy a lábam nem az osztrák domboktól, hanem trombózistól fáj... de ez már másik téma:-P)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése