Kicsi madárkák

Írhattam volna arról, hogy elkezdte Bene az iskolát. Arról, hogy Janka visszament az oviba, és tele van meglepetéssel. Nagy lett most a kicsik között hirtelen; sokkal tudatosabb és felelősségteljesebb. Meglepődöm rajta. Szereti. Van egy olyan szabály (most ezen ne vitatkozzunk, mert inkább nevetek rajta, mint sírok) nálunk, hogy ebéd után gyerek haza. Amennyiben anya otthon. Mindegy, miért. Mindegy, hogy azért, mert szó szerint akadályoztatva van, vagy épp kétnapos a kisebb gyereke. Ebéd után, aki él és mozog: megy a gyerekért. Szeretek ilyenkor ott lenni, egészen jó tud lenni a hangulat. Aztán olykor úgy adódik, hogy szépen megkérem az óvónéniket, hadd maradjon a lányka, mert szó szerint nem érek oda. Ha ilyenkor délelőtt Budapestre kell mennem, gyakorlatilag kivitelezhetetlen, hogy visszaérjek. Szóval volt, hogy ott is aludt a csibe. Nagyon lelkes. Pasik között lehet. Újszerű neki, hogy ott vannak körülötte olyan barátok, akikkel eddig kizárólag ovin kívül találkozott, és szinte együtt cseperedett. Most pedig együtt esznek, együtt sírnak, együtt játszanak és együtt köhögnek :-) :-) :-)

Írnom kellett volna arról, mennyire büszke vagyok Benedekre? Nemhogy nem esett kétségbe az iskolától, tolja nagyon szépen. Én magam sem voltam hajlandó azon stresszelni magamat, főleg nem őt, hogy iskolába megy. Érett rá, megérett rá. Mert tudatos és összeszedett gyerek. Arra viszont nem számítottam, hogy nemcsak lelkes marad, de borzasztó szívós is lesz, és nagyon klasszul fogja venni az akadályokat. Minden alkalommal ledöbbent, milyen fejlett érzelmileg. Milyen türelemmel és empátiával képes mások felé fordulni. Kilép a játékból, és segít felállni annak, aki esik. Azt karolja, akibe más belerúg. Tüdőgyulladással ment neki a tanévnek. Nem ágyban fekvős akut fertőzés volt ez, hanem valami, ami munkálkodik benne, és folyamatos betegségben tartja. Nem volt mese. Fél éve járunk a tüdődoktornénijéhez. Fél éve kezeli, figyeli a reakcióit. Szedtünk ezt, szedtünk azt. Gyerek köhögött, fulladt rosszabb esetben. Ventolin már a táskámban van, bárhova is megyünk. Lehetne legyinteni a fáradtságra is, de látom, hogy krónikusan fáradt. Nem létezik, hogy lefekszik este hétkor, és tizenkét órával később úgy esik ki az ágyból, mint aki egész éjjel bulizott. Tovább kellett ezzel menni. Évek óta kikészít, hogy októbertől áprilisig a kruppal küzd, kéthetente ab-kúrán van. Egyet tüsszent, kettőt köhint, és már a hörgőin a gyulladás. Nem tetszett ez dokijának sem. Szóval elkezdtünk valamit. A kruppja, amivel kénytelen hat éve együtt létezni, az elmúlt évben egyértelműen átfordult asztmává, és nyilván látom én is, ennek azért bőségesen van lelki háttere. Azon túl, hogy biztonságban tudhatja és érzi magát, én mást nemigen tudok tenni érte. És mentünk. Kitartóan jött velem, tűrt mindent.

Fáradt volt, de változatlanul lelkes. Szeretem nézni, ahogy dolgozik. Szépen ír, odafigyel arra, amit csinál. Szólni soha nem kell neki, mert saját maga is átlátja, mire képes, azt pedig teljesíti is. Nem ülök mellette. Szól, mutatja, nézzük együtt. Minden nap megnézzük együtt, mit csinált. Újra fog járni szivacslabdára, kell is, mert órarendben csak három tesióra szerepel a kötelező öt helyett. A maradék kettőt szülőnek érdemes megoldania :-) Majd kitalálta azt is, hogy járni fog bagolysuliba. Először nem értettem, mit akar. Kapásból elutasítottam, majd aludtam rá egyet, és rájöttem: madarakban én nem vagyok otthon. Meglátok egyet, és inkább elszaladok. Szeretem őket, szimbolikus értelemben számítanak is. Csak ne ugráljanak előttem galambok! Ilyen anya mellé jön Benedek, aki bagolyköpetet fog vizsgálni, állatmentésben fog részt venni, madarat fog lesni, majd télen etetni. Tegnapelőtt pedig gyöngybaglyot simogattak. (Ó, egek! :-) Az igazi szerelem tökéletes megmutatkozása: Bodzával együtt járnak. Bár suliban szét lettek ültetve, szakkörre együtt járnak. Az a lány még madárköpetet is vizsgál a barátja kedvéért. Megbonthatatlan egységnek tűnnek.

Tegnap kora reggel hívott a doki: Benének durva tojásfehérje-és tejallergiája van. Azonnal leállni mindennel, különben fenntartunk egy nagyon szükségtelen állapotot. Hónapokig nagyon szigorúan semmit, ami tartalmazhatja. Aztán meglátjuk, mit bír el, és mit nem. Aztán leesett minden. Egy pillanat alatt. 13 hónaposan lett kruppos, előtte, közvetlenül előtte kezdett tehéntejet inni, és tejtermékeket enni... az is végleg egyértelművé vált számomra, hogy télen valóban nem kruppos rohama volt, amikor kórházba száguldottam vele. Nem hittek ott nekem, azzal nyugtattak, hogy a kruppot kinövi :-D Ki hát. Előtte még összerakjuk, mert a folyamatos betegség miatt vasszintje is a béka segge alatt. Vérszegény. Nos, csak rá kell nézni kis törpére:-P Bevásároltam neki, hogy legyen mit ennie, mert megint nincsenek hétvégére. És nem bízom, nem hiszek sokakban... Álltam a müzlispult előtt, és sírhatnékom támadt. Minden tartalmaz tejet és tojást. Minden. (Akinek van kedve hozzá, nézze meg egy-két dolog csomagolását. Például a ropiét.) Közölnöm kellett a hétéves gyerekemmel, hogy bár ma reggel még sport szeletet csomagoltam neki, mostantól azt nem ehet. Ja, hogy csokit nem? Megérti. Elfogadta azt is, hogy nem ihat tejet, nincs több joghurt és tejföl, és úgy egyáltalán. Semmihez sem nyúlhat, amit előzetesen én nem néztem meg.

Még délután utánakérdeztem az önkormányzatnál, mi lesz. Bízunk benne, hogy vállalják az ő külön-étkeztetését, mert például cukorbeteg gyerekét nem. Huszonkettes csapdája, hogy én suliba kaját nem vihetek be, egyértelmű ÁNTSZ szabály. Éjszaka utánanéztem a közétkeztetésért helyileg felelős cég honlapján, sóhajtottam egyet, mert van tej-és tojásmentes menüjük. A többit meglátjuk.

Eközben én seggre esem, nappaliban, hol máshol? Munkát keresek. Nevetséges dolgokkal találkozom. De nem érdekes. Megszállnak a negatív energiák, mostanában egyre gyakrabban. De van, aki ennek ellenére is elvisel, nem enged. Ez jó. Több mint jó. Ez szeretet, ez kitartás, ez emberi. Kevés emberrel találkozom. De aki úgy viselkedik, azért hálás vagyok. Tönkrement a külső adattáram. Menthetetlenül sérült, adatokat lehetne menteni. Az összeg csillagászati persze. Semmi fontos nincs rajta, semmi értékes. Csak mindaz, amit a másik elől rejtettem, ami csak az enyém, ami az elmúlt időszak minden fontos pillanatát, szavát őrzi. Dokumentumok. Enyémek. Mégis, milyen értékkel bír ez? Meg lehet határozni. Levélváltások a céggel. Nem kompromisszumkeresés. Tények. Majd jön a 'saját hatáskörben felajánlom...' Az eredeti ár tizedéért. Mert megérti. Mert tudja, hogy ez mit jelent. Igaz, más keretek között, de kész lesz. Én pedig sírok.

Sírok, mert vagdalkozom, és arra szórom a legocsmányabb szavaimat, aki mellettem van. Sírok, mert meghat a törődés, ami körülvesz. Sírok, mert hiszek. És álmomból a saját zokogásom ébreszt. Boldog vagyok, mert még mindig ember vagyok.

Hat éve tartó huzavona végére került pont. Vagyis pontpontpont. Megkönnyebbültem. Végre tehetek valamit azért, hogy jobban legyen :-) A gyerekem.