Hála

Észak-Amerikában minden évben a betakarítási időszak végén hálát adnak az Úrnak az azévi termésért. Mára ez nyilvánvalóan pulykához, családhoz kötődik... Karácsonyi időszak kezdete, nálunk és nekünk advent. Lecsendesedés, békekeresés, számvetés ez elmúlt évünkkel. Számvetés.

Jobban figyelek belülre, és eszembe jut mindenki, aki fontossá vált abban az évben, avagy szerencsésebb esetben továbbra is fontos (marad).

Idén ez egészen különleges. Elképesztő dolgokat éltem és éltünk meg; pillanatokat, amelyekről végérvényesen lemondtunk, mégis megtörténtek és most velünk vannak... majd zuhantunk soha nem látott mélységekig. Ott is ragadtunk. Olyan mélyen jártunk, ahonnan már visszaút sincs, ahonnan már nem látszik fény (az alagút végén), olyan mélyen, ahol már jobb összekuporodva, sötétségbe burkolózva hallgatni, majd visítani, mint felállni. Mert fáj felállni. Reményt akkor láttam, amikor félni kezdtem. Félni, hogy elveszítem azt, amiről még azt sem tudom, mi pontosan. Végül a félelemből is elegem lett. Együttes hatás. Mindannak, amiről mindvégig éreztem, hogy velem van, amiről mindvégig tudtam, hogy jobb nálam, de aki szeret is mindazok ellenére, amit és ahogyan teszek. Csak olykor kell az a pár perc és óra egyedül a magányban, hogy rádöbbenjünk. Percek és órák a fürdőszoba kövén, az ágy szélébe kapaszkodva - de kell... mert olyankor térdre kényszerít bennünket az alázat.

Köszönöm, Uram, a szüleimet és testvéreimet, akikért és akik miatt értem, milyen a szeretet, de még mindig csak lassan tanulom. Hálát adok a családomért. A férjemért, aki velem és velünk van mindvégig, és akivel egy irányba tartok... mégha olykor másik ösvényre is kell lépnünk, összetalálkozunk egyszercsak. Hiszem. Hálás vagyok mindazokért, akik ajtót nyitnak ránk, akik figyelnek és követnek, bármi vezérli is őket. Hálás vagyok azokért, akik még mindig velünk vannak. Köszönet és ima a barátaimért, igaz barátokért...
... de mindenekelőtt, hálát adok a Teremtőnek a Hitemért, ami nélkül már ember sem lennék. Így maradhatok Feleség és Anya. Két gyermek édesanyja. Akik bennünket választottak, hogy vigyázzunk rájuk, akik velünk tartanak az úton, követnek bárhova. Nem mindegy ezért, hova megyünk. Köszönöm, Uram.