Nem vicc. Ironikus, de nem vicc. Azt hittem, soron következő bejegyzésem végre nem a Janka-anamnézis újabb fejezete lesz. Arról akartam írni, hogy az izotóp-vizsgálatnak megvan az eredménye, és megintcsak nem vezet sehova azon túlmenően, hogy ezt tudtuk. (Egyébként kb ennyi.) Azért azt elmondom még, hogy remek napom volt a gyerekekkel pénteken. Elautóztunk hármasban a ferihegyi Müllerbe, szeretek ott lenni, arra menni. Mindenki nyuszi-lázban tombolt, bennünket leszámítva. Benedek kapott egy újabb matchboxot (húdemeglepő), ezúttal egy rikító sárga gyerekmentőt választott. Szávalánnyal a sminkcuccokat pakoltuk. Illetve ő pakolta le, én vissza. Tényleg remek volt, röhögtünk nagyokat. Amúgy igyekeztünk szombatra már csak egy kis bevásárlást hagyni, minden rendben volt, alig vártam, hogy jöjjön a hosszú hétvége, tán belefért volna egy Kopaszi idén először vagy hasonló.
Aztán mindenféle különösebb dráma nélkül Janku produkált szombat hajnalra egy 39 fokos lázat, csillapítás ellenére sem ment 38 fok alá reggelre. Ok, gyakorlatilag a szokásos menet: betadine, pisizacsi fel, gyors összepakolás (csak a legfontosabbak, ami egy napra kell - további két napi egyebek pedig gondosan az ágy közepére téve, szükség esetére), két gyerekkel el Klinika. Nem sokat agyalt az ügyeletes doktornéni, mire eldőlt, hogy maradunk. (Pár óra kérdése, újabb két sikertelen pisizacsi, majd katéter után. Szokásos.) A neurológián. Aki átvette a veséseket hétvégére. (Harmadik vesegyulladás a harmadik osztályon, ugyanabban az intézményben.) Hurrá. Mármint ők nagyon nagyon örültek a soron következő újabb-nem-neurós betegnek. Láz szombat estig kitartóbb volt, mint mi. Jankuc tűrte ügyesen, mint eddig is, mindig. Ordított, amikor kellett (szóval a katéter és a branül, na meg a fehér köpeny láttán kötelező!). Anyjalánya. Anyjafia és Apa még visszajöttek kora este a többivel, motyóval, persze. Nehéz pillanatok ezek. Ja, az integetés, meg az anyamaradAnkuval.
Anyának joga a gyerek mellett lenni. Amúgy elvárás. Szóval szaranyának érez(het)tem magamat, amikor 40-óra-ugyanabban-a-bugyiban-létezés (azaz vizet csak a budiban láttam), széken-egész-éjjel-magam-elé-bambulás (nem volt lehetőségem kiborulni) után kissé elindultak a könnyeim, amikor mértem egy 39,6ot. Rögtön jött az anyuka higgadjon már le - csak lázas a gyerek, majd rendbejön... olybá' tűnhetett, kiakadtam. Mert valami olyasmit mondtam, hogy 14hónap alatt egészen pontosan ez a kicsit-lázas-a-gyerek-de-majd-rendbejön állapot harmadjára fordul elő folyamatos ab szedés mellett. És kifogytam a türelemből, kifogytam a higgadtságból, kifogytam abból, ami miatt én klassz anya lehetek ilyen helyzetekben. Amúgy Janka 14 hónapos, de ez, a harmadik vesegyulladás az elmúlt 8 hónap termése. Úgyhogy ezúttal a kályhától kezdhettem, mert bár láthatták és tudhatták volna, nem tudták. Nem tudom, pontosan hol és hogyan áramlik az infó, de nagyon gáz. Volt más is, ami nagyobb gáz, de ez már csak ilyen. Mármint bekerülni az egészségügyi malomba és benne őrlődni. Haha. (De hiányzott nekem Adri és Pannidoktornéni, sok volt a gondolat, köszi!)
Második éjszaka kiosonhattam egy cicamosdásra (hatott a szaranya-effektus), ezt követően pedig lefekhettem a földre. Aludtam, mint akit fejbetosztak. Legalább 3 órát. Janku remekelt, mint mindig.
Hétfőn megkérdeztem az ügyeletes doktorbácsit, hogy mi a feltétele annak, hogy hazamenjünk?...feltétel nélkül hazabocsátott bennünket, így nem kellett leköltözni a veseosztályra újabb pár napra. Nem vicc, de ironikus lett volna. Ma már csak bementünk brulamycinre. Iv. Megyünk holnap is, meg aztán, utána pedig meglátjuk. Nehéz döntés volt ám hazajönni, szülőként. De az anyja vagyok Jankaszávának, ez irányból pedig egyértelmű:-DDD
Hogy van? Jól. Mosolyog, sikítozik, pakol, hisztizik. Nőci. Működik, jól. Ja, hogy mi lesz? Kérdeztem a doktornénit, aki felvett. Válasz: kislányoknál a vesemedence-gyulladás gyakori, ráadásul neki van egy erre hajlamosító rendellenessége is... Mit válaszolhattam volna azon kívül, hogy ahan?!
Ja, még valami. Nyuszika megtoszhatja!*@#**** Merthogy még a legszarabb pillanatokban is volt min mosolyogni. Köszönöm.
3 megjegyzés:
Klassz az alvós kép róla. Ahogy a fehér kórházi ágyon az élénk rucijában minden rosszaság ellenére ő maga a tavasz meg a vidámság.
A teljes Jankaszáva-a-kórházban képhez az is hozzátartozik, amikor 39 fokos lázzal viháncol, vetődik és ugrabugrál a kiságyban, ráncigálja a reluxát, eközben sikítozik és röhög felváltva... irtó jó anyagot kapott, hja:-DDD
Azt,hogy "vándortábor a köbön" első pillantásra úgy olvastam, hogy "vándorbörtön"...
Megjegyzés küldése