Itt is meleg van:-))) Strand nincs, Jankaszávának egyáltalán nem, egészséges gyerekeknek sem - amúgy. Annyira nem. Egyébként őszintén: nem vágyom. Ahova vágyom, az messze nagyon, az odaút nem lenne zökkenőmentes, arra még pár év várakozás van. Ezzel kezdem, mert a leglényegtelenebb. Persze, többeknek a legfontosabb.
Problémánk akad bőven (vagy csak a helyzet eleve, ami a-reggeltől estig-egyedül-boldogulásból fakad, repedések az utcakövön, és mindenféle, ami döcögőssé teszi az utat), sokszor megállásra kényszerítve. Mert lehet nyavalyogni, hogy meleg van, lehet nyavalyogni, ha esik az eső és fúj a szél. Ha a számításaink nem jönnek be. Számon kérhet az is, akinek vélt elvárásai nem teljesülnek, válasz nemigen lesz. Tőlem nem. Mert bitang nehéz. És higgyétek el: másnak méginkább. Úgyhogy engem hagyjon békén az, aki elszámoltatni óhajt:-P
Hála Istennek itt van nekem a két prüntyőke, akik persze nemcsak boldogságot jelentenek. Jankaszáva kedvenc elfoglaltságai közül néhány: kukában kajamaradék felkutatása, pancsolás a kézmosó felett órákig, vasaló lerángatásának megkísérlése, és úgy egyébként minden leszedése, leborítása, felborítása és szétdobálása, ami az útjába akad. Mögötte és körülötte katasztrófa sújtotta övezet. Amúgy, főleg az étkezésekkel összefüggően. Énanyuci pedig porszívóval utána. Kismacska kétségkívül továbbra is; önállóan akar mindent, ha tehetné, egyedül zuhanyozna, és persze másfél éves a cica: rúg, karmol, harap, csikar, visít. Szerencsére.
Benedek rá-rászól, vagy pedig utánam kiabál: anyuci... gyereeee... rá kell szólni Ankuci... (aki ezidő alatt az asztal tetején fekve próbálja újraindítani a gépet). Naffiú beszél, dünnyög, mormog, MESÉL NEKEM könyvből, emlékezetből. 20/30-ig elszámol gond nélkül, 100ig felismeri a számokat és az órát tanulgatja. Szabályokat állít fel a szokásokból, és figyelmeztet, ha eltérni készülök. Ő mindig visszahoz.
Lovazás megy csodaszépen, a legjobban szeretem. Dórinak hála, a Gödöllői-dombság szebbnél szebb legelőit és lankáit, erdős részeit ismerhetem meg - lóhátról. Ez nem hobbi, nem szabadidő kitöltése. Még mindig arról szól, én hol lehetek úgy én, hogy eközben ne kelljen lemondani semmiről: sem magamról, sem pedig a gyerekeimről. Mert egy másodpercre sem akarom szem elől téveszteni őket. Így a legjobb. Legalábbis, az általam vélt legjobb. Amiről csak én dönthetek :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése