Várakozunk

Épp dünnyögök magamban... városi vidék-fíling: fűnyírás péntek délben. Egyébiránt hallgatni szoktam, ha valahol este buli van, bírom az együttéléssel járó mindenfélét. Pláne, hogy magunkból indulok ki, és biza nem a mi családunk a legcsendesebb. De ez bosszant. A fűnyíró Embernek ráadásul szintén van babája, kedvem lenne kiszólni, hogy ő mikor alszik?! Kedvencem, ha moroghatok. Mingyá' vége, egyébiránt úgy tűnik, Jankaszáva vissza tud aludni hamarosan.

Ilyenkor kell azzal jönni, hogy 'vidéken' ugyanez lesz a helyzet. Hogyne, tetézve egy kis flexszel, kutyákkal, netán kakasokkal. Nem zavar. Egyikünket sem. Merthogy megyünk. A lakást eladtuk... hurrááááááááááá!!! Hurrá, mert hosszú várakozás előzte meg ezt az időszakot. Az időszakot, amire nem vártunk. Nem a sok munka, a sok agyalás, mert a terveink kész vannak, gyakorlatilag évek óta. A megvalósítás kissé nehézkes. Nem arra a helyre megyünk ugyanis, ami először (le)győzött bennünket, és nem is oda, ami másodjára megfogott. Megszoktam, hogy újra kell terveznünk. Azaz nem tervezünk, csináljuk. Ez remek hely lesz ugyanakkor, mert minden ott van, aminek lennie kell. Régi a döntés, hogy nem akarunk a fővárosban élni. Vannak szegletek, amelyek tetszenek, de ott vagy a köztársasági elnök lakik, vagy senki sem:-)

Az pedig, hogy eladtuk, a lehető legjobban alakult, és akkor most köszönet a résztvevőknek. Kicsit persze kettős érzés, mert nem a lakást nem szeretjük, ez az otthonunk, és mint ilyen, nyilván nehéz lesz itthagyni, de most máshol kell újrakezdenünk a közös életünket.

Addig a gyerekekkel dolgos-játékos-ügyintézős hétköznapok. A játékos része a legjobb. Janka és Benedek együtt motoroznak, ők a lakásban. Együtt pakolnak (szét- és el-), együtt esznek és alszanak, csúszdáznak és homokoznak. Benedek most már határozottan beszédfejlődik, egész mondatokban beszél. Mivel egész más sorrendben és ütemben haladt a lépcsőfokokon, így már meg sem lep, hogy helyén vannak a szavai, megfelelő ragokkal. Érzéseket fejez ki. Nadddddon-nadddddon, hatalmasan szereti Jankucit, ilyenek:-)

A kismacskával kontrollon voltam a héten. Életében először pisilt 20 ml-t a pisizacsiba. Itthon hiába vártunk másfél órát, úgyhogy undok módon felzacsiztuk, nyilván több szempontból rámjött a vinnyogás emiatt. Végül csak benne kellett bíznom. Ultrahang is volt, érthető módon semmi nem történt időközben, amitől változott volna a helyzet, így Szdr úgy döntött (amivel én teljességgel egyetértek), hogy tenni kell valamit. Jankát újra megműtik, ezúttal talán kíméletesebben. Nem szedheti az augmentint és a zinnatot istentudjameddig. Ha egyszer leállunk vele, azzal viszont újabb és újabb gyulladásokat kockáztatunk. Nem kell mondanom, mit jelentenek már az eddigiek is a veséjére nézve. Úgyhogy nagy sóhaj...

...és várakozás az időpontra, vagyis telefonra. Meg várakozás az ügyvéd telefonjára. Szóval, várakozunk... és csináljuk:-)