Benedek 4 nappal ezelőtt lázasan ébredt, és ma volt az első nap, amikor nem 38 felett csipogott a lázmérő... Kisfiunk kétségtelenül férfi. Míg Jankaszáva lázasan egy bágyadt kisgyermek (Edi megfelelő jelzői), addig Benedek elesett, fejét-felemelni-sem-akaró, játszani sem akaró, beszélni sem tudó, nyöszörgő kisfiú. Nagyon sajnáltuk. Nagyon aggódtunk. Ő pedig tűrt, elképesztő sokat. Tűrte a hűtőfürdőket, a folyamatos gyógyszerezést, doktornénit, a tapogatást, nem hátrált, nem dacolt, nem mérgeskedett. Amikor a gyógyszertárba siettem a két kicsivel, Benedek már 39 fok volt, de szót sem szólt... Nagyon nagyon nagyon türelmes kisgyermek. Az antibiotikumra, ami egy fokkal talán még vacakabb, mint Janka Zinnat-ja, csak ennyit jegyzett meg: finom.
Mára olyasmi maradt, amit -remélhetőleg- rendez a normaflore pár nap alatt:-)))
Az Szdr-ra várakozásnak egyelőre vége, ami a nőcit illeti. Még mielőtt bármi végleges döntés, vagy akármi születne, nos, előjegyeztek egy újabb cysto-ra (legutóbb ugye ezév márciusban, vissza lehet olvasni:-( Időpont: október 26.
És hát, amiért ez a post megszületett, nem más, mint a kép maga. Janka és a 38fokos bátyja:-)))
xoxo, B.A.-nak ma különösen, felvillanyozott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése