Ma van a szülinapom:-) Most a 32. Persze, hogy a nap infója, de nem ezért ültem ide. Célozgatni nem kell senkinek, hisz remek emberek vagytok. Jönnek sorra az üdvözlések, természetes, hogy jólesik... Pedig én rettenet béna vagyok a dátumok észben tartásában. Szóval köszönöm.
Tehát Zoránt hallgatunk a gyerekekkel. Szeretik ők is, másrészt elkezdtem őt érteni. 30 év után.
A napjaink észbontóak, netet gyakorlatilag arra használjuk, hogy életben tartsuk magunkat. Nem tudom, hogy lenne karácsony világháló nélkül, például. Nehezen. Most minden energiánk elvész, utolsókat rúgjuk a tervezésekkel, lassan esedékes a költözés. Ebben a pillanatban is dolgoznak az emberek, sokadik, de már majdnem végső simításokat végzik a házon... Nem mellesleg a falak színét is a netről választottuk, na meg a tapétát, neten böngésszük a szanitereket, egyébként pedig délutánonként a gyerekekkel praktikerben sétálok. Dobozzal, kösz, tele vagyunk, de még mind üresen, lapra fektetve a tárolóban;-)
Egyébként nem ide, csak máshova sem, tartozik, hogy vannak tuskók, nem szabadulunk tőlük. Mindenféle idétlen, megalkuvó feltételbe belemegy az ember ilyenkor, csak menjen, haladjon, csináljuk... mindent bele, ami a határokba belefér. Aztán jön az igény, hogy át kéne lépni a határokat. Mi meg nem. Aztán megy a morcogás. Ez is mindegy, vége is van egyszer.
Jankaszáva cisztográfiája megvolt múlt héten. A szokásos eü persze a bejelentkezés minden nyűgjével, csak az eső ne esett volna, míg a 2-3 épület között balettoztam a lánykával. Ő cuki volt nagyon, tűrte, amennyire ezt tűrni lehet, megdicsérték, pillangót is kapott érte. Szdr továbbra is egyetért velem, vagy én vele (?!), igen közel van a nőci a beavatkozás szükséges - állapothoz. De még valami. Egy izotóp-vizsgálatra ismét előjegyezve, ezúttal viszont hála égnek csak 3 hét a várakozási idő (azaz november 18.). Jól megnézik még a vesék funkcióarányait, egymáshoz viszonyítva is. Sokszor dünnyögök magamban, hogy nincs varázsütés, nincs olyan, hogy tegnap még szarul volt, ma egészséges. Ez várakozás mindenekfelett. Másrészt, beteg gyerekkel az élet -amellett, hogy bizonyos fokon állandó készültség- ugyanolyan.
Jankaszáva is ugyanolyan, és ilyenformán el nem cserélném 6 egészségesre sem... Hatalmas hisztérika, drámakirálynő. Mindent, de mindent utánoz, amit látott tőlem vagy akárki mástól csak egyszer is, azt képes újra és újra eljátszani akár hetekkel később is. Ugyanolyan remek megfigyelő, mint a bátyja, egész nap elvannak együtt. Természetes, hogy vitatkoznak, hisz testvérek. De nem bántják egymást a marakodáson kívül. Pusztán valamiféle önös érdekből, vagy szándékosan tuti nem tosszák egymást az ágynak. Talán azért, mert soha nem kértünk tőlük elnézést azért, mert a másik létezik:-)
...és volt még mamapapa. Amit nagyon szeret Benedek. Ami nagyon jót tesz neki, és ahol nagyon sokat tanul. Mert ott gyerek, nem kiskutya. Mert ott szeretik, nemcsak gondolnak rá. Hála szüleimnek. Nagyon jól csinálják.
Amúgy Benci igen, neki lett toszva az ágynak, és még mindig hihetetlen számomra, hogy mi indul el egy 3évesben, amikor ilyet tesz. Benefüle fájt nagyon.
De most jól vagyunk. Zoránnal. xoxo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése