Még Szentbékkálla és minden előtt új toldalékot kapott a ház, díszelőtetőt: előre és hátra. Azaz lett végre elő-illetve hátsó teraszunk. Ami nagyjából azt is jelenti, hogy a nappaliból nem a kertbe esünk, hogy lett egy kis szigetünk, ahol megpihenhet az ember, ugyanakkor mégis valahogy bent és otthon érzi magát, mégis természetközelben. Bármily mókásan hangzik, ez itt természet: esténként hangos tücsökciripelés van, úgy egyébként csend, és békakuruttyolás a tó partjáról - idehallatszik. (Na meg a szombat esték is, de ezt meg élvezzük.)
Szóval köszönet a soksok embernek, akik által lehetővé vált a házbővítés (anyagilag legalábbis mindenképp megérdemli ezt a fogalmat). Köszönet azoknak az Embereknek, akikkel a véletlen vagy sorsszerűség hozott össze, akik véghez vitték ezt az egészet. Köszönet a beszélgetésekért, amelyek sok mindent más megvilágításba helyeztek. Kivételes történetek ezek.
Szóval alakulunk, tegnapelőtt óta áll a fészerünk is (köszönet a szüleimnek), így a teraszon többé nincs lom:-), de erről aztán tényleg nem érdemes többet beszélni;-)
1 megjegyzés:
Gyönyörű! Élvezzétek, bár ezt nem kell mondani!
Megjegyzés küldése