és 4 évvel ezelőtt...

... ezekben a pillanatokban is a Pirkadatban voltam. Körülbelül délelőtt f10-kor értünk be, időnk tengernyi, ügyeletes szerint. Dokinak még ne szóljunk. De nem részletezem, aki fel akarja idézni, itt megteheti:
http://www.jankabenedek.blogspot.hu/2009/02/megerkezett.html

JankaSzáva 4 éves ma. Boldogan számolta visszafelé a napokat. Nagyon szeretem, igazán szeretem ezt a fajta lelkesedést, mert a gyerekeimen kívül alig-alig veszem észre máson. Akin mégis, annak nem felejtem el mondani. Ettől nekem is jobb, nálam is kisüt a nap, és egészen másként megyek neki a napnak, hétnek, a hónapnak - engem képes megváltoztatni egészen. Beugrált hát a csirke nagy vidáman oviba.

Nekem anyafeladatként a torta jutott mára. Vezettem majd' 50 kilométert a két tortáért. El ne felejtsem, hogy Benét is ma köszöntötték. Tortát ők maguk választottak a kedvenc cukrászdájukban, még vasárnap, megrendeltem. Amúgy több ízben letesztelve. Benének puncstorta, Jankának fekete-erdő a kedvenc. Nekem egyébként bármi :-D Nem tudtam elmenni amellett, hogy Jankunak van egy cukorbeteg csoporttársa. Tudja ezt minden szülő. És persze jó magyar szokás szerint, gondolom, mindenki rettenetesen sajnálja a családot mindazok miatt, amin keresztül kell menniük, és tényleg durván... Ismerős ez a fajta szánalom, ami mindenre jó, csak arra nem, hogy az ember összeszedje magát, és a fotoszintézisen túl tegye a dolgát. Én is együtt élek egy beteg gyerekkel, akit soha nem látok betegnek. Akiben nem ezt látom. Aki ugyanazt kapja, mint bárki más. Ugyanazokat a mosolyokat, ugyanazokat a mérges pillantásokat, égre emelt tekinteteket, és ugyanazt a tortát. Ma én hatódtam meg (szinte könnyekig) azon, ahogy reagált egy szelet diabetikus sütire: az anyukája és az óvónénik. Nekem ez természetes. Miért ne vittem volna be - neki, annak a kislánynak, külön? Én, először. Másnak még nem jutott eszébe :-S Ettől nem én vagyok jobb ember. Ettől a többi tűnik az én szememben még szánalmasabbnak. A többi, aki sajnálkozva néz Téged és a gyerekedet, akiről tudják persze, nem egészséges.

Én pedig mást sem látok, csak egy döbbenetesen rendetlen, mégis királylánykodó, nem ritkán hisztérikus rohamot kapó 4 éves lánykát, aki visszabeszél folyton, csípőre tett kézzel követelőzik nap mint nap. Akit soha semmire és senkire el nem cserélnék. Akit akkor sem akarnék másmilyennek, ha megtehetném. Aki többet tud erről az életről, mint bárki más. Aki úgy szereti spongyabobot és barbie-t egyszerre, mint senki más. Aki ennyire jó testvére Benének és viszont. Egymás nélkül aligha tudnának levegőt venni. Szóval nem, nekem nem kéne más gyerek. Ők tökéletesek nekem :-)

Boldog Születésnapot, JankaSzáva! Imádlak.
(Percre pontosan...)