Te vagy, ti vagytok, én vagyok. Szárnyalunk.
Egy kísérőm mondta, és most én mondom neked: menni kell. Veled vagy nélküled, de menni kell. Nem máshoz, nem másért, nem is magunkért. Nem retteghetünk. Bátrak vagyunk, és lépünk, abban a reményben, hogy a másik felénk nyúl. Egyébként is a szakadék szélén táncolunk, olykor megbillenve, máskor tudatosan lelépve. Ugorva. Aztán a szikla peremébe kapaszkodva lógunk és kapaszkodunk, biztosan tudván: elkapnak. Ott lesz az a kar, ami téged vár és vigyázni, óvni akar. Addig szárnyalj, kicsi madaram!
Amikor először megláttalak, rám néztél, mélyen a szemembe, ahogy azelőtt nem néztek rám. Kevesek tekintete érintett meg engem úgy, ahogy a tied akkor. Belém vésődött. Lelkemig hatolt. Volt abban a szempárban valami végtelen megnyugvás, biztonságra találás, és túl azon még valami: bizonyosság. Oltalom és szeretet, rajongás és kíváncsiság. Tapasztalat. Megrémisztett, amit akkor éreztem. Nem másért, csakis azért, mert abban a pillanatban olyat tanultam magamról, amit addig senkitől. Abban a percben tudtam, hogy mindig ott leszek neked, az utolsó lélegzetvételemig. Amikor csak szükséged van rám. Villámcsapásként ért a felismerés, hogy téged el kell engednem. Nem egyszer, nem kétszer, számtalanszor. Tudod, ezért van az, hogy olyan hevesen és mereven kapaszkodom beléd néha, mert olyankor, amikor magamra maradok nélküled, kicsit minden üressé válik. Mint amilyen most is. Mégis, el kell, hogy engedjelek olykor, mert csak így vagy képes szembenézni azzal a világgal, ami körülvesz, csak így vagy képes megtapasztalni és megtanulni saját magadat. És csak így vagy képes a visszatalálásra és visszatérésre.
Büszke vagyok rád. Minden pillanat, amelyet megosztunk egymással, lüktet és él bennem, amíg létezem. Ha távol vagyunk, hallom a sóhajaidat és a szuszogásod, érzem az érintéseidet. Tudom, hogy minden rezdülésemet figyeled és tisztában vagy minden könnycseppem jelentésével, minden mosolyomat őrzöd és nem feleded. Kísérlek. Végtelenül szeretlek.
Benedek. Kisfiam. Hét évvel ezelőtt ebben a percben és órában születtél meg. Az egyik legnagyobb pillanat az életemben. Köszönöm, hogy a részed lehetek, és te az enyém.
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, KICSIKÉM!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése