Igen, ezek a 3évesem lábai, amikor egyenesen áll. Ahogy ő mondja: Beccipata... Igen, ezek olyan lábak, amelyek minden nap itt dobognak körülöttem, az én fejemet (is) rugdossák, és igen... ezek nem tűntek fel. Mert itt élnek minden nap minden percében velem és mellettem. Másfél évvel ezelőtt elkezdett sántítani a gyermek, két napig vártunk, majd elvittük sebészet ügyeletre (mert azt tanácsolták, ők lesznek kompetensek). Azt mondták, hogy az esetek 90%-ában az efféle problémát megoldja egy számmal nagyobb cipő. Másnap lett Benedek másfél, új cipőt kapott, meg is szűnt a sántikálás. Egyébként elég gyakran igen hamar megunta a sétálást, ráfogtuk általában a fáradtságra, na meg egy 2-2,5 éves gyerek nem is alkalmas hegymászásra. Én is ilyen voltam.
Mint oly sok mindenki másnál, nálunk sem t. szülőknek tűnt fel a pata, hanem -esetünkben- Klánéninek. Látta doktornéni, megnézte ortopéd szakorvos. Egybehangzóan korrekciós cipő a javaslat. Gyakori. Baj akkor lenne, ha 13, és nem 3 éves lenne Benedek.
A megnyugtató, hogy a legnagyobb odafigyelés, és legkörültekintőbb cipőválasztás (nem volt meg, persze) mellett is alakulhat így a dolog, lévén, többnyire alkati. Tegnap megkapta naffiú a cipőcskéket, amelyek kifejezetten klasszak, ő szereti. Mi pedig látványosan lelkesedtünk a kék (=tét), és még véletlenül sem piros (=pos), avagy zöld (=zűd) szandiért és cipőért. Egyébként utólag eszembe jut, kétségbe is eshettünk volna, háboroghatnék, milyen borzasztóóóóóóóóóó ez az élet, mert mindig olyan nagy csapásokat mér reám!:-DDD
Még valami, máról. Jankaszávának van egy bátyja, azaz egy darab bátyja, és egy babákért-különösebben-nem-rajongó anyukája:-)))
1 megjegyzés:
Enyém fiú meg babázik, ringatja, babakocsiban tologatja. Neki nővére van ;-).
Megjegyzés küldése