Épp egy héttel ezelőtt kellett volna azt írnom, hogy tökéletesen pompás napunk volt: Benedek, Jankaszáva és én. Egyik kedvenc helyünkön, a Kopaszi-gáton. Az első kiruccanásunk, az első kirándulásunk, az első együttlétünk... jó időben. Szavakkal leírni nem tudom azt a szorongásos és krónikus állapotot, amikor kórháztól kórházig létezünk. Tehát ez most a kezdet. Valami jónak végre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése