...mert újrakezdeni nem lehet... mert az időt megállítani nem lehet... Ugyanakkor naponta rá kell döbbennem, hogy jobb is. Minden nap minden perce tartogat új esélyeket, és hiszem, nagyon hiszem, hogy sosem tudhatod, mi történik a következő pillanatban. (Velem megtörtént, már csak ezért is:-) Ja, és ez most nem ama élj a mának, faszagyerek vagyok - sugallat. Szóval továbbra is sodródunk, ami persze jelenti azt is, hogy elsiklunk dolgok felett, elzárkózunk bizonyos kérdések elől, nem magyarázzuk a megmagyarázhatatlant (mármint, hogy miért így, és nem úgy...), vagy nem hozunk döntéseket. Máskor pedig, amit eldöntöttünk hónapokkal ezelőtt, holnap újratervezzük.
Ezért nem írok mostanában. Meg amiatt sem, mert nem akarok olyanná válni, akiktől herótom van nekem is, Edinek is (itt ki is fejtette). A hétköznapok változatlanok. Benedek eszik-alszik-játszik, szót fogad és ellentmond. Még mindig nem derivál, és még mindig nem beszél semmilyen nyelven, a magyarral próbálkozik, és ez leginkább arra hasonlít, mint amikor én próbálok németül beszélni. (Szóval nagyon döcögősen.) Kétségkívül fejlődik, de többnyire ezt én élem meg, apája pedig észre-észreveszi.
Jankaszáva változatlan, hála Istennek! A héten kontroll volt, a veseambun. Tehát ez már új hely, új orvos, egy kicsit mást kaptunk. Elvárásaim már nincsenek, legalábbis megfogalmazottak semmiképp. Üdvözlöm a lehetőségeinket, hálás vagyok az odanyújtott kézért. Újabb 3 hónap, amíg figyelünk, várakozunk, illetve reménykedünk, hogy a jelenlegi állapot nem változik (rosszabb irányba, azaz nem lesz akut a helyzet újra). Más gyógyszereket kap, nem havi, hanem kétheti váltásban. Lényegtelen. Nekünk ez csak annyit jelent a mindennapokban, hogy ne felejtsük azt a napi 4ml-t felszívni/betolni. A lányka odaadó és remekel. Ma például sikeresen elindult hálózsákban, orra esett. De nagyon. Sírni meg csak kicsit sírt, és hiába teszteljük óránként az orrocskáját (megkocogtatjuk/-csavargatjuk/-nyomkodjuk), csak kacag. Kacag a dagadt orrával. Mostanában próbálkozik úgy járni, hogy az eget kémleli, és ez irtó vicces szokott (neki) lenni. Csajos kislány. Fél a magasban, ezért vele nem lehet repülőset játszani, belőle nem lesz űrhajós... tériszony már a csúszda tetején. Visítás, ha ránéz egy kutya... Érdekes azonban, a lovak bejöttek. Szeva anya. Az apját önfeledt visítással és apa-apa mantrával üdvözli este nyolckor, nekem bezzeg egy anyát nem mond. Hja:-))) Amúgy nincs jobb, mint amikor csak úgy odajön hozzám, átölel, ölembe hajtja a göndör fejét, majd megy tovább, dolga van mindig...
Tehát róluk annyit akartam írni, hogy nem egyszerű dolog a gyereknevelés. Mert kiömlik a tea, és gabonakörnyi területet lep be a morzsa kekszenként. És rendkívül nehéz annyit mondani, hogy kiömlött a tea, fogni egy szerencsétlen papírtörlőt és felitatni, majd felmosni (mert ragad, hogy szakadna rá az ég!). Gyakorlom. Mert ez az egyszerűbb. Mégis zsigerből valami más jön. Csapkodás, hisztérikus kirohanás: 'drága édes egyetlen kisfiam... (sértegetés:) mért kell állandóan pörögni a pohárral a kezedben, mért kell mindig lököttnek lenned, (figyelmeztetés:) óvatosan kell, tudod, vigyázz, ne úgy, (hegyi beszéd:) mondhatom én neked ezerszer percenként, pedig csak egyszer kellene felfognod és egyszer kéne azt csinálnod, amit kérek, (fenyegetés:) szóval, ha még egyszer meglátom, hogy itt téblábolsz a pohárral...' Folytassam?! Szóval gyakorlom a tea feltörölgetését. Nem(csak) türelem kell ehhez. Felejtgetem a mért-et, az egyes szám második személy használatát, inkább csak kijelentek.
A költözésről nem beszélek, mert egyelőre még mindig áruljuk a lakást. Ennek nincs gazdasági válság-oka. Én sem váltam szentté azért, mert van egy beteg gyermekem. Szóval. Majd lesz ez is, amúgy újratervezés alatt, de jó lesz.
Velem pedig még annyi van, hogy hetente egyszer azzal tölthetem az időmet, amire vágyom 20 éve, de csak most kezdtem el. Valami, amelyben egyedül vagyok, hogy együtt lehessek a gyermekeimmel, és így ők is részeseivé válhassanak. Valami, amihez nem menekülnöm kell, csak jelen lenni. Remek oktatóim vannak. Nimfának is sokat köszönhetek, mert gyakran képes együttrezdülni. Nimfa egy kanca. Amúgy szépséges, okos, együttműködő, és még annyit róla, hogy egy másik kancába szerelmes. Van ilyen. Nekem már most barátom.
De még rengeteget kell tanulnom...;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése