
Négy éves lett ma Benedek. Ezt ő ma már ténylegesen fel tudja fogni, mégha a születése körülményeiről maradtak is homályos foltok:-) Az pedig kifejezett öröm, hogy együtt ünnepelhet a-hamarosan-kettő-éves hugával. 'LEPETÉS', csak így hívja. Tegnap este gyorsan rögtönöztünk egy amolyan szülinapi nappalit, Benci reggel óta meg van győződve arról, hogy ez maga a buli. (Bárcsak így is maradna, de haj, nemsokára a buli egészen más értelmet nyer.)
Visszatekinthetnék. Nem teszem, elég, ha nagyvonalakban felvázolom a mai napunkat. Nem aludtam elmúlt éjszaka, mert nőci virrasztott; nyögdécselt és nyivákolt, tehát mindent csinált, csak nem aludt - és nem hagyott engem sem. Sünitortát terveztem a gyerekekkel: bizony, semmi partigyertya, hanem gyerekekkel közös malackodás, sokak megrökönyödésére egy torta:-))) (Nem tudni miért, egyeseknek vesszőparipája az, hogy a gyerekei ne szenvedjenek közösködéstől...?!) Jankuc délelőtt hőemelkedett, ezzel egyenes arányban kúszott bennem is az adrenalin egyre feljebb és feljebb. Aludni már pisizacsival tettem le, biztos ami biztos. Doktornéninkkel megbeszéltem egy sürgős laborbeutalót, biztos ami biztos (soha meg nem hálálható gondoskodás és rugalmasság - gratula!). Míg idebent alvás volt, kiszaladtam, hogy kiássam a cirka tízcentis hó alól az autót, biztos ami biztos. Lezuhanyoztam, biztos ami biztos. Janka felkelt, egész magas lázzal, mondhatni, a sztenderd magas lázunkkal. István hazaszaladt. Majd pisivel vissza a laborba, én pakoltam, telefon fölött.
Benci jött utánam, lelkesen pakolt a táskába, már ismeri a kihagyhatatlan kórházi motyó kellékeit... kisemberesen, de édesbölcsen nyugtatgatott, sőt! Azt mondta, ez a legjobb buli. Ami megvárja Jankát is, engem is, úgyhogy ne izguljak. Bármikor lehet szülinapja. Csak Janku ne legyen beteg! Ilyen a négyévesem. Hangosan örülök, halkan-odabent zokogok, mert bárcsakbárcsak neki ne így kellene látnia a dolgokat. Bárcsak ne kellene ennyire bölcsnek lennie négyéves létére. Minden nap ad egy ilyen csöppnyi boldogságot, és minden nap kapom tőle a: bizalmat.
Sóhaj a végére. Labor a mi előzményeink tudatában teljesen megfelelő és biztató. NEM VESE OKOZTA A LÁZAT! Hátra még nem dőlünk, láz múljon, más tünet ne legyen, kontroll-labor még kell egy pénteken, de piha! Ez most szerencsére valami egészen más. Hát ilyen.





Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése