Az elmúlt héten túlesett Jankaszáva a negyedik cisztográfiáján is. Ahogy azt kell; ordított a csibe, akkor is, ha kellett, akkor is, ha nem. Ez viszont fontos kellék, és a lényegi rész mégiscsak az, hogy csinált szépen mindent, amire kérték. Nagyon büszke voltam rá ismét.
A megszokott módon gördülékenyen mentek a dolgok, a maguk sorrendiségében. Bejelentkezéskor már változtattak is a lakcímen (hurrá!), majd az osztályon a sok (valójában) régi ismerős. Most Adri is a vesén van, és egymásra is találtunk. Ez mindig jó.
A vizsgálatot követően átbandukoltunk Szdr-hoz, szokásos leletbemutatásra. Eddig a ciszto soha nem igazolt feltételezett diagnózisokat (természetesen a meglévő rendellenességek mellett), ezúttal viszont mintha láttak volna valamit, de nem tisztázott, melyik oldalon. Úgy tűnt, mintha épp ott lett volna, amiről azt gondoltuk mindannyian - az már rendben lesz. Mindenesetre Szdr-ral ismét megnyugtató és kimerítő beszélgetést követően közösen jutottunk arra az álláspontra, hogy még 3 hónapig marad az antibiotikum. Aztán meglátjuk...
Két nappal később ő maga hívott, átadva Kdr céges telefonszámát; újabb összeülést követően ugyanis a (mondhatom így) sebészünkkel és többiekkel közösen azt találták ki, mégiscsak beavatkoznak, tovább nem várnak. Február 8án találkozom Kdr-ral, részletesen átnézünk mindent, ami birtokunkban van, ő lehetőségeket vázol fel, én bólintok. Természetesen.
...és hát mindezek mellé: természetesen megnyugtató, természetesen LEHETŐSÉG, természetesen továbblépés. A legnehezebb kétségkívül az volt az elmúlt hónapokban (najó, évek alatt), hogy soha nem tudtuk, mire számíthatunk - nemcsak távlatokban, de túlzás nélkül állíthatom, azt sem tudtuk, a holnap hogy alakul. Több ízben kíséreltünk meg felhagyni a folyamatos gyógyszeres kezeléssel, minden alkalommal a klinikán kötöttünk ki. Kimerítő, fárasztó, kétségbeejtő. Az, hogy esélyeket rombolunk ezzel. És nagyon, de nagyon sokat foglalkoztak a nőcivel, nagyon sokat beszéltek róla, sokan. Itt tartunk.
Mindenesetre a legjobb mindenben és mindebben, hogy a nőci megállíthatatlan, mint egy hurrikán, köszöni, remekül van, fejre esik és feláll, majd megy, (sőt!) szalad tovább. Nagyon élvezik most az életüket. Janka pedig rátalált a babázás szépségeire. Egy babaszépséget meg én kerítettem neki - erről később, a 2. szülinapján:-)
1 megjegyzés:
Fúú, akkor most felgyorsultak az események? Drukkolok, hogy minden úgy menjen, ahogy kell.
Puszi
Megjegyzés küldése