...méghogy megúszta! Egyáltalán nem. Nem is rég azt írtam, hogy rajta is átszaladt ez az ovis nyavalya, nos, igazából úgy döntött, hogy marad még egy darabig. Benedek gyógyszerezése épp aznap állt le (pénteken), amikor Janka istenigazából belázasodott. Sajna a jól ismert, már-már sztenderd 38,7. Hűtőfürdő, panadol, doktornéni. Lányka szörcsög, hurutos, ami felettébb megnyugtató, hisz ezek a tünetek ritkán kísérnek vesemedence-gyulladást.
Férjem -egyáltalán nem meglepő módon- off-site, azaz mégcsak nem is tartózkodik a munkahelyén, valahol a világ végén tréningezik. Remek. A gyógyulófélben levő Benedekkel, betegAnkuval orvosi váróterem. (Kocsi csomagtartójában összepakolt kórházi motyó, ahogy kell.) Doktornéni édes és segítőkész és gyors, meg minden. (Még az sem vette el az élettől a kedvemet, hogy asszisztens-Zsuzsi rutinból a csapba döntötte a minimális pisinket, amit készültünk a Bajcsy-kórházba vinni 0-24h laborba...)
Mindegy is, mert ÓRIÁSI HÍREM VAN!!! Jankuról lekerült a pelus, és úgy tűnik, most ezt nyugodtan el is kiabálhatom. Ugyanis volt 1-2 merész nyári napunk, amikor bugyiban nyomtuk, de reményeim szertefoszlottak a második nap derekán. Lánykáról azóta sem sikerült leimádkozni a babylove-ot, meg a pamperst, nade most végre:-))) Ebben az a legfontosabb tényező, hogy VÉGRE lehet pisiltetni, VÉGRE látom és figyelhetem és jegyezhetem a pisilések számát, ami fontos-fontos információ. És most itt senki ne gondoljon naplóírásra. Szóval a pisiminta csak stixet látott: vér, fehérvérsejt, cukor:-((( Pisi csapba. Én -még mindig a két gyerekkel- elhajtottam a kórház elé, ott fari a csajosról le, út mentén pisilj cicám! - és lám, bele is csorgott. Említett Bajcsy-kórház laborja vérprofi, tényleg félórás várakozás volt csak, amíg mesét olvastunk.
Lelet kézben, doktornéni telefon: fehérvérsejt, vér... nem jó!!! Ugyanakkor nem 80as fvs-szám, mint korábban, hanem 10-15fvs, ami nálunk épp értékhatár feletti. Doktornéni a világ egyik legempatikusabb embere: kórház indokolt, de tekintettel az este hatra, NE AZONNAL, majd másnap reggel... Férj addigra már úton a tréningről hazafelé (mily meglepő!), szólok, hogy nyugi, majd reggel megyünk...
Nem mertem Adridokinénit hívni, hogy érdeklődjek, ki ügyel. Nem akartam talán azt hallani, hogy ő aznap van épp szolgálatban... így maradt az sms szombat reggelre, amikor pakkal elindultunk a klinika felé. ADRI VOLT AZNAP!!! Hála égnek, meg annak, hogy barátomként tekinthetek rá, na meg olyan szeretettel fordul Janka felé, mint senki más... nagyon vacak pisiminták voltak (vér, cukor, na és persze aceton, ami a lázas állapottól való kiszáradást jelzi egyértelműen). Vettünk második mintát, Adri mosta a mintavételre használt és régóta bevált aventes poharat... lányka türelmesen tette a dolgát. Még egy kruppra igen jellemző húzó rohamot is produkált (nem is tudtam, hogy kettes számú gyerek is kruppos - hát mi sem eddig). Vártunk a laborra ott is.
Nem szeretem ezeket a várakozásokat. Az ember lebeg a kórházban fél lábbal, szinte kívánja, hogy kapjon már egy ágyat, mert a folyosón bele lehet őrülni. Mi is inkább kínait ettünk a Corvinban (ami egyébként szuperjól sikerült bevásárlóközpont, sztem), mászkáltunk. Egyik gyermekünk sem tűnt betegnek. Délután 3 körül végül megszületett, hogy mehetünk, de kapja tovább az előző nap beállított emelt adag zinnatot (4xese a korábbinak), és hálahála a házidoktornéninek, aki erre kért engem, amikor előző nap a kórházi labor előtt állva diktáltam neki a laboreredményeket. Akkor senki nem tudta, hogy valami elindult Jankánál, valami szokásos, vagy a felsőlégúti szar produkált ennyire gatya pisieredményeket. Nem lett volna szabad. (Mellénk szegődött a bénaságom is: pénteken zinnatot bontottam augmentin helyett Jankusnak, azaz nem tartottam be a kétheti váltást - zavaromban, előző héten ugyanis a két gyerek 4 üveggel fogyasztott... Szóval mindez szerencse, mert ha el is kezdődött valami, én gyógyszert váltottam, estétől emelt adagot nyomtunk a nőcibe...)
Úgyhogy fél nap klinika és shopping után végre itthon lehettünk. Aznap délután még visszajött a láz, majd el is vonult. Eltelt 3 nap, labort ismételtük: teljesen negatív. Hihetetlen. Azt is tudom, érthetetlen olykor, tudom, hogy sok is ez az egész, akár már túl is csordul...
Mindenféle drámázás nélkül csak azt akartam mondani, hogy Jankával ilyen az élet. Jankával ilyen ámokfutás egy olyan láz, ami egészséges gyereknél nem több, mint otthoni izgalom. Még valami: a kórházra összekészített pakkot ma délelőtt csomagoltam ki (köszi, Adri). Nem mellesleg kértem időpontot a szokásos vesekontrollra, az meg majd november 22...
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése