Mindemellett legalább ezidő alatt tökéletesen megtanulta az októberi verseit. Ha valamit, ezt soha nem gondoltam volna, mármint, hogy verset fog mondani. Gyorsan tanul. Én pedig büszke.
Jelenleg bizalom Janku irányába, és őszintén remélem, hogy őt elkerüli a legújabb benevírus. Ma is manó-maradó. Már nem is számolom, hány alkalomról marad(t) le:-(
Benedek viszont múlt héten elkezdte a mozgáskoordinációs tornát (=gyógytorna, csak előbbi a politikailag korrekt megfogalmazás). Első órára bemehettek a felnőttek (azaz anya+Janku). Remek volt a gyereket korosztályos közösségben látni. De igazán mégis az tetszett, hogy Bene különbséget tud tenni; tudja, mikor kell rámfigyelni, és mikor feladata az, hogy más instrukcióira hallgasson. Nagyszerű kölyök, és rendkívül ügyes. Csak rettenet bátortalan. Képes volt névsorolvasásnál hallgatni. Aztán, amikor végül mégis megszólalt, csak nagyon nyögvenyelősen, görcsösen próbálta helyére tenni a dolgokat. Majd' megszakadt a szívem, de nem szóltam egy szót sem... életemben először tényleg magára hagytam - úgy, hogy eközben jelen voltam.
Jankalány eközben egész biztonsággal pelusnélküli nappalra, és ez hurrááááááááááááá!!! Múlt héten Óbudára utaztunk, oda-vissza kibírta szó és baleset nélkül. Óriási lépés ez neki és nekem is. Ja, Óbuda. Féléves ortopédia ok, gyógycipő most már mindkettőnek, tehát újabb két hónap várakozás, hogy gyerek lábán legyen valami:-S
Szóval, jó itthon, de tényleg menjünk tovább, és térjünk vissza a megszokottba.
1 megjegyzés:
gondolj ránk holnap. megyünk a műtőbe és kiderül hogy is állunk. írok este. olyan rég írtam
Megjegyzés küldése