Barátságok

Tartozom nektek ennyivel, ha másért nem, azért, hogy a megjegyzéseitekre reagáljak. Mostanában gondolkozom a barátság mibenlétén. Mert annyian támogatnak, hisznek és szeretnek. Ez már elég, hogy az ember túllendüljön nehézségeken. Szóval olykor egy kéznyújtás és ölelés hiányzik, máskor az ellenkezője, hogy fenékbe billentsenek.

Szoktam olyasmit mondani, ami megoszt embereket. Nem baj. Szerintem nincsenek életre szóló barátságok. Nincs olyan, akivel együtt jártam bölcsibe-oviba-suliba-szakkörre-egyetemre, és most is együtt vagyunk. A barátság számomra valami olyasmi, hogy 5 év elteltével is felhívhatom. És akkor folytatódik minden, mintha nem is maradtunk volna le egymás életéről. A barátainkkal nem lehetünk mindig együtt. Ezért az érzések a fontosak, és a tudat, hogy léteznek, léteztek.

És vannak azok a barátságok, amelyek szerencsés véletleneknek, útelágazásoknak köszönhetőek. Akikkel valami nagyon fontos döntés kapcsán találkozunk, és többé nem engedjük a gondolatainkból.

Köszönöm nektek, bárhol is vagytok...