Jankaszáva visszavonhatatlanul hősnő. Ha Jane Austin élne, mintát vehetne róla, persze az már nem Jane Austin lenne. Kijutott neki elégségesen a megpróbáltatásokból. Nincs szánakozás, sajnálkozás, nekünk továbbra is más a dolgunk. Mint a maraton, majd a végén összeeshetek. Sose szerettem, ami valamelyest a magyar mentalitás része, hogy emberek mások küzdelmét saját kudarcuknak, saját veszteségüknek, saját szerencsétlenségüknek élik meg. Mártírok. Én nem vagyok az, nekem ez a dolgom.
Tegnap voltunk cisztográfián (MCU). Máris kikaptam, megkaptam... az a baj, hogy ehhez az egészhez én sem szeretnék érteni, szeretnék a boldog tudatlanságban élni, de sajnos nem tehetem meg a kicsilánnyal, aki annyira jó... bitang jó:-))) Megismerték, megszeretgették. Nem az első hely, mégis kevés ilyen van, ahol így állnának hozzám is. Jól. Jankaszáva szóval nagy hős volt. Tűrte, csinálta, amit kértek tőle. Küzdöttek vele, érte.
Még mindig azt mondom, hogy nincs nagy baj, egyszer majd tökéletesen egészséges lesz. Végleges döntés majd a mag-3 izotóp után születhet, amire várni kell. Várni, még 5 hetet. Mert a doki szerint nem erre költik a pénzt, sajna nincs anyag. Elmennék én érte a világ végéig is, de az sem segít. Doki szerint magyar egészségügy rosszabb, mint az őserdőben (tudja, mit beszél).
Várunk. Bízunk. Szeretünk. Nagyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése