Ma visszamentünk elköszönni. Gyakorlatilag persze azért, hogy Kdr kiszedje Jankaszáva varratait. Kiscica úgy visított, mint még talán soha. Nem akkor, hanem előtte és utána. Nos, feszültség volt benne is. Be kellett menni az osztályra is, mert megígértük, és mert el kellett köszönni. Gyakorlatilag persze azért, hogy ismét vért vegyenek tőle, csak visszaellenőrzés. Szeretem ezt a törődést. Az odafigyelést. Azt, hogy semmi sem lényegtelen. Na meg utálom, hogy rutinosan csináljuk. Jó volt ott, látni őket. Összeszaladtak mindahányan, jöttek Jankát simogatni, vagy csak két szót szólni hozzá. De nagyon jó volt így. Remélem, nemcsak elköszönni, búcsúzni is onnan.UH kontroll június 16án. Akkor majd benézünk. Csak köszönni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése