5 centire az 5 centitől

Mi csak tervezhetünk. Szorgosan, körültekintően - előre. Aztán nem mi végzünk... Terveztem, mikor mit kell még elvégeznem, mielőtt a műtétre kerül a sor. Terveztem, mikor kit szeretnék látni (átölelni, meghallgatni, megérezni). Terveztem azt is, milyen munkák várnak még rám szűkebb környezetünkben (olyan, mint házimunka, bevásárlás). Valahol még azt is terveztem, mikor NE legyen Benedek beteg. Mindig, minden alkalommal rá kell jönnöm, igen, idióta vagy. Átgondolhatok mindent ezerszer, haladhatok akcióterv és menetrend szerint... nem én végzek. Ő dönt.
Igen, Benedek beteg. Azaz lázas volt - egy napig. Szerencsére ennek két napja, azóta a legborzasztóbb tünete az orrfolyás, semmi egyéb. De ismételten bebizonyította, hol a helyem. Bebizonyította, mit jelent anyának és szülőnek lenni, tudatta, mi a dolgom. Mindig. Természetesen tudtam én azt is, nem volt jó hatással rá, hogy mindkét szülője béka feneke alatt, nemcsak mentálisan, de bizony "immunilag" is. Azonnali szoros megfigyelés és karantén alá vonva Jankaszávát persze, hogy ő is produkált egy magasabb hőemelkedést. Első pánikroham megtörténte után hívom Mdr-t, mi a teendő, gyermek lázas. (Ekkor még várakozás doktornénire.) Mdr javaslata, hogy keressem meg Kdr-t, halasztás lesz ebből, beteg gyerek műtőasztalon nem fekhet. Kdr-t nem kerestem meg (mert bizony végem lett volna), vártam dokinénit... aki egészségesnek nyilvánította Jankát. Jajjjjjj! Vissza az egész. Ismerem Mdr-t, hála Istennek. Mire ma sikerült elérnem, természetesen ő már elrendezett mindent, műtét elhalasztva. KÉRTEM, mégse... mert erre készül(t)ünk, ezt várjuk immár nem kis túlzással fél éve, ettől várom minden megváltozását (hibás, tudom, de legalább). Telefonban voltam, Mdr felhívott X és Y és Z doktorokat közben, hogy jön Janka. Megy bizony. Holnap, utolsó vizsgálatokra, ahol majd jól megállapítják eme derék orvosemberek, hogy ott a helye hétfőn a műtőasztalon. Egek, de várom!!!
... és akkor újra végiggondolom, hogy nem elég hinni, de kutatni is kell, és végül rátalálni. Aztán megragadni, és el nem engedni. Vigyázni rá nagyon. Kész vagyunk. Köszönöm mindazoknak, akik ezt éreztették velünk. Köszönöm azoknak, akik rámtörték az ajtót, aztán azoknak, akik bekukucskáltak, és ezután nem szaladtak... Kösziiiiiiiiii.